Mianmar, más néven Burma vagy Birmánia, éveken át távol maradt a tömegturizmustól, és most lassan, rengeteg jó okból egyre népszerűbb, szerencsére azonban még mindig megőrzött egy jó adag autenticitást!
Templomok, látványos tájak és rendkívül barátságos emberek, akik szó szerint elárasztanak majd mosolyokkal: ezek miatt lett Mianmar az egyik olyan ország, amely a legjobban a szívemhez nőtt.
4 hetet töltöttem hátizsákkal délről északra (az utazásomról készült videót itt találod, olaszul, de bekapcsolhatod a feliratot). Ebben az útmutatóban információkat és tippeket találsz ahhoz, hogy a lehető legjobban megszervezd az utazásodat, mint mindig, a költségkeretre is odafigyelve.
Gyorsmenü

Halász az Inle-tavon.
Mikor érdemes Mianmarba menni? Az országban trópusi éghajlat uralkodik, a monszunok körülbelül májustól/júniustól októberig hoznak esőt. Ebben az időszakban az utak borzalmas állapotban lehetnek, és a szárazföldi közlekedés nehézkes. Ennek ellenére az ország északi-középső része a délinek csak töredékét kapja az esőnek, így elvileg nem lehet olyan szélsőséges a helyzet.
A száraz évszak novembertől májusig tart, és általában ez a legjobb időszak az ország meglátogatására: kellemes a hőmérséklet, és nincs csapadék. Különösen a novembertől márciusig tartó hónapokat ajánlom, mert április és május, közvetlenül az esőzések előtt, igazán forró és párás lehet, a hőmérséklet pedig néhol a 40 fokot is meghaladja, főleg a középső régiókban, Mandalay és Bagan környékén. Sajnos az augusztus, amikor sokaknak jár a megérdemelt szabadság, gyakran az év legcsapadékosabb hónapja.
Ha perfekcionista vagy, a mind közül legjobb időszak Mianmarba az esőzések utáni hónapok, nagyjából október végétől december végéig, amikor az időjárás ideális, a táj még zöld, és nem olyan száraz, mint az utána következő hónapokban. Természetesen ez az időszak – a karácsonyi ünnepek miatt is – a legmagasabb főszezonnak felel meg, az árak pedig ennek megfelelően alakulnak.

Napfelkelte Baganban.
Az olasz útlevéllel rendelkezők (a szabályok állampolgárságtól függően eltérnek, ezért nézd meg, mi vonatkozik rád), ha az útlevelük több mint 6 hónapig érvényes, 2014 szeptembere óta könnyen kérhetnek elektronikus vízumot (evisa), amelyet legfeljebb három munkanap alatt állítanak ki, és a kiállítás napjától számított 90 napon belül fel kell használni. Ezzel a vízummal az országba belépve legfeljebb 28 napig lehet maradni. A vízum ára 50 $, ez a hivatalos oldal, ahol kérelmezheted. Ha szükséged lenne rá, 6 $ felár ellenében a vízumot egyetlen munkanap alatt is megkaphatod.
Miután e-mailben megkaptad a vízumot, a nyolc kijelölt határátkelő egyikén kell belépned (ha bármelyik másik határon át szeretnél az országba jutni, a vízumot nagykövetségen/konzulátuson keresztül kell beszerezned).
A vízumokra és minden egyébre vonatkozó friss információkért azt tanácsolom, hogy nézd meg a saját országod külügyminisztériumának utazási tanácsait (például a magyar Konzuli Szolgálat oldalán).
Azoknak a határátkelőknek a teljes listáját, ahol elfogadják az evisát, ezen az oldalon találod; lényegében a nemzetközi repülőterek és néhány szárazföldi határ tartozik ide, például Thaiföld és India felé. A legnépszerűbb és megbízható összeköttetésekkel rendelkező szárazföldi határ Myawaddynél van, amely Bangkoktól körülbelül 7 óra buszútra található. Ha egyszer beléptél az országba, nagyjából bármelyik másik határon ki lehet lépni.
Végül, bár a vízumot nem lehet meghosszabbítani, 28 napnál tovább is maradhatsz anélkül, hogy túl sok gondod lenne belőle: elég 3 $-t fizetni, plusz további 3 $-t naponta minden 28 napon túli napra, a 90 nap túllépése után pedig napi 5 $-t. A „bírságot” készpénzben kell kifizetni, és kizárólag amerikai dollárt fogadnak el. Fontos tudni, hogy a vízum lejárta után nehézséget okozhat mind a közlekedés, mind a szállás megtalálása, mert gyakran igazolni kell, hogy érvényes vízumod van.
Mianmar nem követel meg semmilyen kötelező oltást, de a hepatitis A és B elleni oltás ajánlott.

Ebben az útmutatóban az árak gyakran helyi pénznemben szerepelnek. Mianmar hivatalos pénzneme a „mianmari kyat”, rövidítve „MMK”.
Az árfolyam körülbelül 1 € = 2350 MMK. A jelenlegi árfolyamért azt tanácsolom, nézz rá erre az oldalra. A turisztikai területeken a szállás és a programok árainál ezenkívül gyakran amerikai dollárt használnak.

Megjegyzés: Az útmutatóban többször találsz majd linket a https://www.alltrails.com/ oldalra. Ha az Alltrails alkalmazásból közvetlenül szeretnéd használni az offline navigációt, át kell váltanod a pro verzióra. A problémát azonban megkerülheted úgy, hogy az oldal asztali verziójából „Google Earth KML” formátumban letöltöd a koordinátákat, majd feltöltöd az Organic Mapsbe, amely mind közül az egyik kedvenc utazós alkalmazásom.
Yangon, korábbi nevén Rangoon, 2005-ig Mianmar fővárosa volt, amikor a fővárost Naypyidawba helyezték át, gazdasági szempontból azonban mindmáig az ország legfontosabb városa, és a legnépesebb is, több mint ötmillió lakossal.
Bár a belvárosi épületeken határozottan meglátszik a gyarmati korszakból származó angol hatás, a város nem éppen „szép”. Szerintem az teszi érdekessé, hogy különböző kultúrák keverednek benne: kínai, indiai és burmai, és nagyon „leharcolt” a hangulata, mindez ráadásul furcsán „nyugodt” hangulatban, a város méretéhez képest. Azt hiszem, ez ugyanis az egyetlen város Délkelet-Ázsiában, ahol a robogókat és a motorokat teljesen betiltották!
Az utcákon és a város különböző piacain kóborláson kívül, főleg a Chinatown környékén (Google Maps), az egyetlen igazi látnivaló a Shwedagon-pagoda (Google Maps), egy hatalmas buddhista templom, amelyet az ország legszentebbjének tartanak; a külföldieknek a belépő 10 000 kyat. Ha szép naplementét szeretnél látni a pagodával a háttérben (mint a fotón), a szomszédos parkot ajánlom, ezen a ponton.

Shwedagon-pagoda.
A Sule-pagoda (Google Maps) a belvárosban áll, és gyakorlatilag körforgalommá vált; nem valami látványos, de mivel úgyis a környéken jársz, érdemes megnézni.
Végezetül: Yangon utcáin sétálva megszólított egy igazán szimpatikus szerzetes, aki rávett, hogy vállaljak egy kis „önkéntes munkát” egy órácskára, ami abból áll, hogy angolul beszélgetsz a helyi diákokkal az „U Aung Hein Kyaw English Class” nevű iskolában, amely ezen a címen található. Mindenkit szívesen látnak délelőtt, és cserébe reggelit is kapsz 😉
Eljutás Yangonba
Sajnos mind a repülőtér, mind a távolsági buszpályaudvar legalább fél óra taxival a várostól. Ha van SIM-kártyád, valószínűleg a Grab használata a legpraktikusabb; a hivatalos taxidíj a repülőtértől 7 $, ha viszont spórolni szeretnél, a 35-ös és 36-os busszal mehetsz a Sule-bus stop felé, vagy az 56/57/58-assal a Latha-bus stop (Chinatown) felé.
A legtöbb úti cél (Bagan, Kalaw, Mandalay, Inle-tó, Hpa An, Mawlamyine) felé a buszok az Aung Mingalar Bus terminalról indulnak, amelyet „Highway Bus Station” néven is ismernek. A repülőtértől a pályaudvarig 5000 MMK taxival. A buszpályaudvarról taxival körülbelül 7 $, vagy felszállhatsz a 36-os buszra a Sule – bus stop felé, illetve az 56/57/58-asra a Latha – bus stop (Chinatown) felé.
Az Irrawaddy régió (Chaungtha és Ngapali) felé a buszok ezzel szemben a Hlaing Thar Yar Bus Terminalról indulnak.
Végül van közvetlen vonatjárat Bagan és Mandalay felé, de ezek régi és lassú vonatok, a buszok nagyjából jobb lehetőséget jelentenek.
Szállás Yangonban
Én a Hostel9 Yangonban aludtam, az árához képest egyáltalán nem rossz, remek megoldás korlátozott költségkerettel rendelkezőknek. Ha viszont valami hangulatosabbat keresel, nézd meg a HOOD Hostelt.

Yangon utcáin.
Szerintem egyáltalán nem „must see”, de ha van időd, és meg szeretnéd szakítani az utat Hpa An felé, akkor eltölthetsz itt egy éjszakát.
A pontosság kedvéért: Kyaikto városa a csomópont az úgynevezett „Arany Szikla” vagy „Golden Rock” eléréséhez, Kinpun pedig a hegy lábánál fekvő falu, ahol sokan úgy döntenek, hogy megszállnak, és egynapos kirándulásként keresik fel a Golden Rockot.
Miután leszálltál Kyaiktóban, itt is megszállhatsz, megnézheted ezt a gigantikus Buddha-szobrot, majd továbbmehetsz a Golden Rockhoz: először egy pick up trucckal Kinpunba 2000 MMK-ért, aztán egy másikkal magához a Golden Rockhoz, további 2000 MMK-ért.
Az én alternatívám az volt, hogy Kinpun kis falujában szálltam meg, amely sokkal nyugodtabb és „aranyosabb”, mint Kyaikto. A Golden Rockhoz a külföldieknek a belépő 10 000 MMK; nem éppen a legimpozánsabb látnivaló, amit valaha láttam, de a panoráma egyáltalán nem rossz, és az összes zarándok látványa biztosan érdekes.
Sajnos az utolsó teherautó (valódi, busszá alakított teherautóról van szó) Kinpunba 18:00-kor indul le a Golden Rocktól, így a csúcsról nem lehet naplementét látni. Igyekezz pontos lenni, mert én öt perc késéssel érkeztem, és azt mondták, hogy gyalog kell lejönnöm (körülbelül 15 km), de szerencsére megérkezett egy nagy csapat helyi, szintén késve, akik addig nyaggattak mindenkit, amíg szerveztek nekünk egy különjáratú teherautót, fejenként 5000 MMK-ért!
Egy utolsó lehetőség, ha a költségkeret nem gond, és napfelkeltét vagy naplementét szeretnél látni a Golden Rocknál: a hegy tetején aludni, pár lépésre a sziklától; vannak ott szállodák, igazán drágák, mint ez, de más, az interneten nem szereplők is, az árak azonban hasonlók.

A Golden Rock.
Eljutás Kyaiktóba
Ahogy már mondtam, Kyaikto a csomópont Kinpun (a hegy lábánál fekvő falu) és a tetején álló Golden Rock felé. Kyaiktóból Hpa Anba körülbelül 3 óra, 5500–6000 MMK, Yangon felé pedig 5 óra. Én közvetlenül Kinpunból szálltam fel a buszra, 8000 MMK-ért.
Szállás Kinpunban
Én Kinpunban ajánlom megszállni. Mi egy háromágyas szobát vettünk ki a Hotel Pann Myo Thuban, 35 $-ért, de megegyeztünk 30 $-ban reggelivel; voltak privát szobák is 6 $-ért fejenként, de azok igazán aprók. A negatív értékelések ellenére nekünk nagyon jó volt. Egy népszerűbb lehetőség a Bawga Theiddhi Hotel.
A város kétségkívül az egyik kedvenc állomásom volt a mianmari utazásomon: sokkal kevésbé turistás, mint az ország többi úti célja, a város igazán nyugodt és kellemes, és ne feledd, hogy a környéke szó szerint napokra lefoglalhat.
Technikailag az alább felsorolt helyek közül sok elérhető biciklivel, de őszintén szólva szerintem sokkal praktikusabb robogót bérelni. Szerveznek ezenkívül túrákat is, amelyek lényegében ugyanazokat a helyeket érintik, mint amelyeket alább felsorolok.

Yathaypyan-barlang.
A város környéki barlangok felfedezése
Ez a főbb barlangok klasszikus túrája; belül kis templomok és szobrok vannak, semmi különös, főleg ha már egy ideje Ázsiában jársz, de mindenképp hangulatosak, és szép módja a nap eltöltésének.
Robogóval nyugodtan elindulhatsz késő délelőtt, és megnézheted a Kaw Ka Taung Cave-et (Google Maps); azt is tanácsolom, hogy menj fel a közeli kilátópontra (Google Maps). Innen haladj tovább a Saddan Cave felé (Google Maps): 500 MMK a robogó parkolása, és 1000 MMK a barlangba való belépés. A barlangon belüli útvonal végén egyfajta kört tehetsz meg, ha csónakra szállsz, és egy rövid szakaszt gyalog mész (ha ránézel az Organic Mapsre, világos lesz, mire gondolok).
Ezután menj tovább az ikonikus Kyauk Ka Lat-pagodához (Google Maps), végül a nap utolsó igazi barlangjához, a Yathaypyan Cave-hez (Google Maps); itt a parkolásért kell fizetni, 500 MMK-t. Rengeteg majom is szaladgál, ezért ne vigyél magaddal ételt, és mindenképp menj el a barlang végéig, ahol gyönyörű kilátópont van.
A nap zárásaként menj a Bat Cave-hez (Google Maps), ahol minden este naplementekor végignézheted, ahogy egy denevérraj vadászni indul, tényleg nagyon menő! A belépő 1000 MMK. Ne hagyd, hogy megtévesszenek azok a sokan, akiket valószínűleg a sztúpa tetején látsz; a denevérek megfigyeléséhez a legjobb hely lejjebb van, ahogy az Organic Mapsen jelölve van.

Kaw Ka Taung-barlang.
Hpa Pu
Kis falu a folyó túloldalán; ezen a ponton csónakra szállhatsz 500 MMK-ért, átsétálhatsz a falun, majd gyalog felmehetsz erre a kilátópontra, amelyet Hpa Pu Hillként ismernek, és ahol egy kis sztúpa áll, amely a naplementéről népszerű (Google Maps).
Az ösvény utolsó szakasza nincs jó állapotban, és biztosan nem nevezhető biztonságosnak, de egy kis odafigyeléssel nyugodtan felérhetsz a csúcsra. Vagy lejjebb is élvezheted a naplementét. Főleg ha későig maradsz, egyezz meg a csónak visszaindulásának időpontjáról. Ha akarod, nagy kerülővel szárazföldön is el lehet jutni Hpa Puba.

Naplemente a Hpa Pu Hillről.
Zwegabin-hegy
Ez egy igazán népszerű túra. A Mount Zwegabin (Google Maps) tetején egy igazán hangulatos kolostor áll, ahonnan nagyon látványos, 360 fokos panoráma nyílik, bár nagy valószínűséggel a száraz évszakban rengeteg köd lesz a horizonton.
Én napfelkeltére másztam fel, a hegy lábához robogóval jutottam el, Hpa Antól körülbelül 20 percre. A belépő 4000 MMK, és a 600 méteres szintkülönbség miatt tempótól függően egy–másfél óra gyaloglás vár rád (All Trails). Érdemes napfelkeltekor, vagy mindenesetre kora reggel nekivágni, hogy elkerüld a nappali forróságot.
A csúcsra érve egy helyi fiatalokból álló csoport fogadott, akik leültettek, hogy egyek Mohingát, a hagyományos burmai ételt, mielőtt megnéztem a napfelkeltét. Utóbbi nem volt különösebben látványos, de mindenesetre szép élmény.
Mielőtt visszamész a városba, nézd meg a Lumbini Gardent (Google Maps) a Mount Zwegabin lábánál, több száz Buddha-szobor áll ott, igazán hangulatos!

Napfelkelte a Zwegabin-hegyen.
Taung Wine-hegy
A Mount Taung Wine (Google Maps) kevésbé „kemény” alternatíva a Zwegabin-heggyel szemben, sokkal kevésbé zsúfolt, és szerintem a panoráma még szebb is, vagy legalábbis nagyon hasonló. Én naplementekor mentem, de a napfelkelte sem lehet rossz!
Menj el ide a robogóddal, innen igazán világos, merre kell menni; ha útbaigazításra lenne szükséged, van pár stand, ahol kérdezhetsz. Gyors tempóban körülbelül húsz percig tartott felmenni, de kényelmesen is elvileg legfeljebb 40 perc alatt felérsz. A tetején egy kis sztúpa áll 360 fokos kilátással, és amikor én ott voltam, csak öt másik ember volt, jobban ajánlom, mint a Zwegabin-hegyet. A belépés ingyenes, de az ösvény elején, ha akarod, hagyhatsz adományt.
Végezetül ne hagyd el Hpa Ant anélkül, hogy a vakok meg ne masszíroztak volna ebben a központban. Nemcsak egy igazán érdekes projektet támogatsz, hanem megkapod azt, ami nekem a valaha volt legjobb masszázs volt, mindez mindössze 7000 MMK egy másfél órás alkalomért.

A Taung Wine-hegy csúcsai.
Eljutás Hpa Anba
Yangonból körülbelül 7 óra, 8000 MMK, a délre fekvő Mawlamyinébe körülbelül két óra, Mae Sotba, ahol át lehet kelni a határon Thaiföldre, körülbelül 3 óra kisbusszal, 15 000 MMK-t is kérhetnek, de nyugodtan lealkudhatod 10 000 MMK-ra.
Hpa Anból ezenkívül hajóra is szállhatsz a folyón, amely Mawlamyinéig megy le; én nem csináltam, de úgy tűnik, szép út. Elvileg naponta van egy hajó 8:15-kor, 14 000 MMK-ért.
Szállás Hpa Anban
Thanlwin Pyar Guest House messze a legjobb hely, ahol egyedül utazók megszállhatnak. Szinte mindig teljesen tele van, ezért érdemes előre foglalni. Én egy háromágyas szobán osztoztam a River View Hotelben, igazán kedves személyzet és jó reggeli.

A Bat Cave kijárata.
Mawlamyine több mint háromszázezer fős lakosságával méretét tekintve Mianmar negyedik városa. Az angolok az első hódító hadjárat során, 1826-ban foglalták el, és 1827 és 1852 között a gyarmati főváros volt. Ez a város is határozottan kívül esik a klasszikus turistaútvonalon, de határozottan érdekes állomás lehet, főleg annak, aki szárazföldön érkezik Thaiföldről.
Kicsit úgy, mint Hpa Anban, itt is érdemes robogót bérelni a város és a környék felfedezéséhez.
Win Sein Taw Ya kolostor
Itt található a világ legnagyobb fekvő Buddhája, körülbelül 180 méter hosszú és 30 méter magas, a várostól nagyjából 20 km-re áll, és számos további sztúpa, szobor és vallási épület veszi körül (Google Maps). A belépés ingyenes, de természetesen hagyhatsz adományt. Ahogy már mondtam, a robogóbérlés valószínűleg a legpraktikusabb lehetőség, tömegközlekedés nincs, de helyette egy tuk-tuk oda-vissza elvileg nem kerül többe 35 000 MMK-nál.

Mahamyatmuni- és Kyaik Thanlan-pagoda
Ez a város két legfontosabb pagodája, és a belvárosban találhatók, nem messze egymástól. A Kyaik Thanlan (Google Maps) a magasabb a kettő közül, és kiváló kilátást nyújt a városra 360 fokos panorámával, naplementekor különösen ajánlott.
Than Phyu Zayat, Setse Beach és Kyaikkhami
Két további, egynapos kirándulásként megtehető kirándulás Mawlamyinéből a Than Phyu Zayat felé, valamint délre a Setse Beach felé vezet. A második egy nem éppen karibi, de szép tengerpart, az első pedig egy város, ahol megnézheted a Death Railway Museumot és a háborús temetőt. Ha akarod, továbbmehetsz Kyaikkhamiig, hogy megnézd a pagodát, Panga falun át, ahol számos sólepárló van.
Végül ne felejtsd el meglátogatni az éjszakai piacot egy autentikus élményért, a múzeumok szerelmeseinek pedig a Mon Cultural Museum úgy tűnik, érdekes látogatás, ahol a mon etnikumhoz tartozó információkat és tárgyi emlékeket gyűjtöttek össze; a belépő 2 $.

Kyaikkhami-pagoda.
Eljutás Mawlamyinébe
Yangonból körülbelül 7 óra, 10 000–15 000 MMK a busztól függően. Hpa Anból körülbelül két óra, 1200 MMK egy helyi busszal, 7500 MMK egy légkondicionált kisbusszal; ahogy korábban mondtam, Hpa Anból hajóval is lehet menni, utazásnak biztosan hangulatosabb. Végül van közvetlen járat Mae Sotba, a thai határhoz, körülbelül 4 óra, 10 000 MMK egy kisbusszal.
Szállás Mawlamyinében
The Old Moulmein Hostel lényegében az egyetlen hostel a városban; ha olcsó privát szobákat keresel, nézd meg a Pinlon Hostelt.
Az Inle-tótól nagyjából 50 km-re fekvő Kalaw egy kis város, amely csomópont mindenkinek, aki egy- vagy többnapos túrára indulna az Inle Lake felé.
A város, bár hangulatos, nem sokat kínál, és a legtöbb utazó végül csak egy éjszakát tölt itt, kizárólag a túra megszervezése miatt. Ha van néhány órád, azt tanácsolom, nézz körül a helyi piacon, ahol isteni ételeket kapni kiárusítási áron; ebédidőben érdemes megnézni, próbáld ki a „Hon Toke”-t, amely a mexikói tamaléra hasonlít.
A Thein Taung-kolostor ezzel szemben ideális hely a naplemente megnézésére. Végül ha egy jó masszázsra vágysz a túra megkezdése előtt, nézd meg ezt a központot.

Túra az Inle Lake felé.
Túra az Inle-tóhoz
Ahogy már mondtam, ez a fő oka annak, hogy az emberek Kalawba jönnek; sok a lehetőség, és az iroda is: a rövid, egynapos változattól a leghosszabbig, a háromnapos, kétéjszakás túráig, amelyet én választottam.
Igazán vidéki területeken haladsz át, kis falvakat látogatsz meg, és mezők között sétálsz. Éjszaka igazán egyszerű homestayekben alszol. Főleg a száraz évszak előrehaladtával a táj rendkívül száraz, ezért ne számíts lélegzetelállító kilátásra a rizsteraszokra, de összességében igazán izgalmas és kellemes élmény.
Én a mind közül leghosszabb változatot választottam: az első napon 23 km-t gyalogoltunk, a másodikon 27 km-t, végül az utolsó napon 14 km-t, és a tó nyugati partjára érkeztünk, ahonnan csónakkal lehet továbbmenni Nyaung Shwébe. Ebben a városban található a hostelek és szállodák többsége, de ahogy már mondtam, tényleg sok a lehetőség, és arra biztatlak, hogy járd végig az irodákat, hogy kiderüljön, melyik útvonalat szereted a legjobban.
Én az Uncle Sammel csináltam végig a túrát 45 000 MMK-ért, és igazán jól éreztem magam. Még olcsóbb, de nagyobb csoportokkal dolgozó cég az Ever Smile, 40 000 MMK-ért. Ha viszont valami exkluzívabbra vágysz, a Ko Min Kalaw híres arról, hogy kevésbé járt utakon alternatív útvonalakat kínál; az értékelések fantasztikusak, de az árak sokkal magasabbak.

Helyi vonat az egyik meglátogatott faluban.
Szállás Kalawban
Akkoriban csoportban utaztam, és két privát szobát vettünk ki a Richard’s Innben; olcsó, tiszta, és jó reggeli is jár hozzá. Ha egyedül utazol, és hálótermet keresel, nézd meg a Hotel Kalawt és a Parami Hotelt.
Eljutás Kalawba
Lényegében bármelyik, az Inle Lake felé tartó busz kitehet Kalawban, ami azt jelenti, hogy az ország minden fontosabb úti céljáról van összeköttetés (Yangon, Hpa An, Bagan, Mandalay és Hsipaw). Vonattal is van összeköttetés, de az sokkal lassabb, mint a busz. Ha viszont repülnél, a legközelebbi repülőtér a Heho Airport, körülbelül egy óra autóútra.
Az Inle-tavat, vagy elterjedtebb nevén az Inle Lake-et Bagan után Mianmar második nagy látnivalójának tartják. A tó, bár rendkívül turisztikus és néha igazán kevéssé autentikus, mégis lenyűgöző hely marad.
Nyaung Shwe a tó partjának fő városa, itt található a szállodák és hostelek többsége. Az Inle-tó területére belépőt kell fizetni, 15 000 MMK-t; technikailag a jegy öt napig érvényes, de ha egyszer beléptél, aligha fogja valaki ellenőrizni a jegyedet. Ha a túra mellett döntesz, közvetlenül a tó elérése előtt találsz egy ellenőrzőpontot, ahol kifizetheted a belépőt; ha busszal érkezel, valaki a buszállomáson lesz.

Naplemente az Inle-tavon.
A tavat lényegében csak csónakos túrával lehet felfedezni; természetesen szervezhetők privát túrák is, de általában kétféle „standard” túrát kínálnak: az első néhány szuvenírbolt és „tipikus” tevékenység meglátogatását tartalmazza, ahol a csónak kapitánya jutalékot kap, ezért olcsóbb; én 9000 MMK-t fizettem. A második ezzel szemben nem tartalmaz megállókat a boltoknál, ezért drágább.
Választhatsz továbbá a reggeli túra között, amelyen a tavon láthatod a napfelkeltét, és kora délután érsz vissza Nyaung Shwébe, illetve a délutáni túra között, amely késő délelőtt indul, és közvetlenül naplemente után ér vissza a városba.
Bár talán furcsán hangzik, igazán érdekesnek találtam, hogy meglátogattam néhányat azokból a boltokból, ahol megálltunk, mert egyfajta vezetett látogatást kapsz a gyártóműhelyben, mielőtt megkínálnak a termékekkel, amelyeket viszont egyáltalán nem vagy köteles megvenni. Nekem különösen a lótuszrostos műhely tetszett, amelyből ruhákat szőnek, igazán lenyűgöző!

Lótuszvirág-műhely.
Egy másik megálló, amely gyakorlatilag mindig szerepel a csónakos túrán, Inthein, amelyet „mini Baganként” is ismernek. Több száz sztúpa van ott, a belépés ingyenes, de 5000 MMK-t kérnek a fotózásért; nem tudom, hogy ez legális-e vagy sem.
Végül ne feledd, hogy ha lefényképezed a hagyományos ruhába öltözött, a tipikus – már senki által nem használt – hálókkal pózoló halászokat/színészeket, a borravaló gyakorlatilag kötelező. Ahogy az imént mondtam, ők színészek, és ebből élnek, nem halászatból! Bármelyik másik halász fotózása viszont ingyenes!
Végezetül Nyaung Shwe központjában érdemes megnézni a Yadana Man Aung-pagodát, bár nem kiemelkedő, a helyi piaccal együtt, és természetesen kipróbálni egy hagyományos masszázst; ebből biztosan nincs hiány, a legtöbb hagyományos központ mindössze 7000 MMK-t kér egy óra masszázsért, én itt voltam, és ajánlom.

Inthein.
Eljutás az Inle-tóhoz
Az Inle-tóhoz, pontosabban Nyaung Shwébe viszonylag könnyű eljutni az ország bármelyik másik úti céljáról. Mint Kalawnál, a legközelebbi repülőtér a Heho, onnan még 45 perc taxival, 25 000 MMK. Yangonból busszal körülbelül 12 óra, Mandalayból és Baganból 7–8 óra, Hsipawból 8 óra.
Megjegyzés: Néhány busz Shwenyaungban tesz ki, amely körülbelül 20 percre van Nyaung Shwétől, ezért foglalás előtt érdemes megerősíteni az úti célt. Shwenyaungból alkalmanként közlekednek pick up truckok 1000 MMK-ért, vagy közös taxik 8000–10 000 MMK-ért.
Shwenyaung felé vonatösszeköttetés is van, de mint minden más úti célnál, ezek bár olcsóbbak, sokkal lassabbak a busznál.
Szállás az Inle-tónál
Song of Travel Nyaung Shwében az egyik legjobb hostel, amelyben valaha megfordultam, és nem tudom eléggé ajánlani: a személyzet igazán figyelmes, a hálótermek tágasak és szuperkényelmesek, a reggeli, amely minden nap változik, benne van az árban, a biciklibérlés ingyenes, és ha a túra végén Nyaung Shwe mólójához érkezel, ingyen érted jönnek tuk-tukkal. Érdemes előre foglalni, mert gyakran teljesen tele van; ha pedig meghosszabbítod a tartózkodást, 1 $ kedvezményt adnak. Remek alternatíva a BaoBed Hostel.

Hsipaw az ország északkeleti részén fekvő Shan állam fő városa.
A város remek bázis az észak-mianmari egy- vagy többnapos túrákhoz, etnikai falvak, vízesések, teaültetvények és dombos tájak között, ráadásul – mivel körülbelül 500 méteres magasságban fekszik – sokkal kellemesebb éghajlatot kínál, mint az ország többi része, különösen Mandalay és Bagan.

Hsipaw naplementekor.
Vonatozz Pyin Oo Lwinből Hsipawba, vagy fordítva
Mielőtt a Hsipawban és környékén végezhető tevékenységekről beszélnék, érdemes megemlíteni a vonatutat, amelyre sokan vállalkoznak. Ez ugyanis az egyetlen vonat, amelyre a mianmari utazásom során felszálltam: egy hangulatos szakasz, amelyen áthaladsz a Goteik-viadukton, amelyet az angolok építettek a gyarmati korszakban, és amely mérnöki alkotásként a maga idejében igazán lenyűgöző volt.
Frissítés, 2026. október: 2025. augusztus 24-én a Goteik-viadukt súlyosan megsérült egy robbanásban az országban zajló konfliktus során. A mianmari vasút szerint a helyreállítási munkák 2025 novemberében fejeződtek be (itt találod a hírt, angolul), de indulás előtt azt tanácsolom, ellenőrizd, hogy a személyvonat ezen a szakaszon újra közlekedik-e.
A vonat teljes útvonala dombos és vidéki tájakon halad át, és egyedülálló élményt nyújt az utasoknak. Ha Mianmarban még soha nem ültél vonaton, ezt mindenképp érdemes kipróbálni.
A vonat nagyon régi, és ha eléri a maximális sebességet (körülbelül 50 km/h), érezni fogod, hogy az egész kocsi ugrálni kezd. Ha ablak melletti helyed van, valószínűleg találsz majd néhány levelet vagy kis ágat a lábad között; a sínek melletti takarítás ugyanis hagy kívánnivalót maga után, sőt szinte úgy tűnik, mintha maga a vonat gondoskodna a fű vágásáról és rendezéséről a sínek körül.
Bár a vonat közvetlenül köti össze Mandalayt és Hsipawt, azt tanácsolom, hogy Pyin Oo Lwinben szállj fel a vonatra (vagy ott szállj le, attól függően, honnan érkezel). Így, ha a továbbiakban úton és nem a síneken haladsz, legalább három óra utazást spórolsz meg.
A Hsipaw – Pyin Oo Lwin szakaszon a vonatjegy első osztályon 2750 MMK, másodosztályon 550 MMK; természetesen az ablak melletti oldalt ajánlom. Indulás Hsipawból 9:45-kor, a jegyeket 8:45-től árusítják, főleg főszezonban az első osztály ablak melletti oldalán nagyon gyorsan elfogynak a helyek (Google Maps).
A Pyin Oo Lwin-i pályaudvarról (Google Maps) pick up járatok közlekednek Mandalay központjába 2000 MMK-ért. Nekünk sikerült rávennünk a sofőrt, hogy vigyen el egészen a hostelig, egyébként a hivatalos megálló a vasútállomás előtt van. Ha az ellenkező irányban szeretnéd megtenni az utat, felszállhatsz egy pick upra ezen a ponton, vagy egy közös taxira körülbelül 5000 MMK-ért; a vonat hajnali 4:00-kor indul Mandalayból, és 7:52-kor ér Pyin Oo Lwinbe.
Én személy szerint nem álltam meg, de úgy tűnik, Pyin Oo Lwin hangulatos város, ahol érdemes eltölteni pár napot; megismertem egy koreai srácot, aki ajánlotta, a központtól délre található vízesésekkel együtt.

Goteik-viadukt.
Túra Hsipaw környékén
Végre beszéljünk Hsipawról. A városban sok a túraszervező iroda, és sok az elérhető lehetőség is; általában az egynapos, a kétnapos, egyéjszakás, végül a háromnapos, kétéjszakás túrák közül lehet választani. Itt is, mint az Inle Lake-i túránál, ne számíts lélegzetelállító tájakra, az élmény inkább a falvak meglátogatásához kötődik.
Annak ellenére, hogy többször is javasolták, hogy egy Kham Lu nevű vezetővel csináljam végig a túrát (aki WhatsAppon elérhető ezen a számon: +95 9250 693 985, és nézd meg a fantasztikus értékeléseket), sajnos én lettem volna az egyetlen ügyfél, és a túra elég sokba került volna. Így úgy döntöttem, csatlakozom egy csapat sráchoz, akikkel a Hsipawba tartó kisbuszon ismerkedtem meg, és akik a Mr Bike-nál foglaltak, 35 000 MMK-t fizetve a kétnapos, egyéjszakás túráért. Nagyon jól bántak velünk, és semmi panaszom a túrára, de biztosan nem volt felejthetetlen élmény.
Megjegyzés: A környéken nem lehet vezető nélkül túrázni, egyes területek ma is aknásak, és egy olyan baleset után, amelyben egy német fiatalember életét vesztette, az egyedül való kalandozás szigorúan tilos.

Túra Hsipawban.
Látogasd meg a Shan Palace-t
Inkább egy házról van szó, mint palotáról, amely a központtól északkeletre áll, a shan etnikum élén álló királyi család háza, akiknek a királya „titokzatosan” eltűnt az 1962-es katonai puccs idején.
Ma a rezidenciáról az unokaöccs és a felesége gondoskodik; utóbbi bátran minden nap elmeséli a régió elmúlt 50 évének történetét, részletesen kitérve a családja eseményeire. Egy történet, amely természetesen kellemetlen a rezsimnek.
Sajnos a hsipawi tartózkodásom alatt a hercegnő nem volt a városban, de nagyjából szinte mindig ott van, és nagyjából 15:00 és 18:00 között első kézből hallhatod a történetet. Vagy elolvashatod az általa írt könyvet is, amelynek címe: „Twilight over Burma: My Life as a Shan Princess.”
Végezetül legalább pár vízesés van, amelyet önállóan is el lehet érni a város környékén: a Nam Tuk (Google Maps) és a Nam Hu Nwe (Google Maps). Egy kilátópont (Google Maps), ahonnan szép naplementét láthatsz a városra, és végül gyalog elmehetsz a kis Baganba (Google Maps), ahol hangulatos templomok vannak, és mielőtt visszamész a városba, élvezz egy finom étkezést a Mrs. Popcorn Gardennél.

Látogatás egy falusi iskolában a túra során.
Eljutás Hsipawba
Ahogy már mondtam, sokan vonattal érkeznek a városba vagy indulnak el onnan; ha délről jössz, én személy szerint azt tartom ideálisnak, ha kisbuszra szállsz Nyaung Shwében, 18 000 MMK, körülbelül 8 óra, majd vonattal mész tovább Mandalay felé, vagy fordítva, ha északról érkezel.
Szállás Hsipawban
Pár napig egy kétágyas szobán osztoztam a Lily Guest Houseban, és ajánlom. Remek ár-érték arány svédasztalos reggelivel. Az első éjszakát viszont a Yee Shin Guesthouseban töltöttem, amely valamivel olcsóbb, de nem valami nagy szám, és a reggeli sem olyan jó. A túráról visszatérve, mivel már nem oszthattam meg a szobát, átmentem a Nam Khae Mao Guest Houseba, mindössze 5000 MMK egy egyágyas szobáért; kizárólag helyiek látogatják, de garantálom, hogy egyáltalán nem rossz… ha meg tudsz lenni wifi nélkül!
Mandalay az ország második legnagyobb városa, és kétségtelenül Észak-Mianmar legfontosabb városa. Bár sokan lekezelik, én viszont úgy gondolom, hogy jó néhány látnivaló van benne, amely legalább pár napig lefoglal.
A város a királyi palota körül épült ki, amelyet én személyesen nem néztem meg; az erről szóló vélemények meglehetősen megoszlanak: egyesek szerint feltétlenül must see, mások cirkusznak tartják, mert az eredeti palota a második világháborús bombázásokban megsemmisült, és amit most csodálhatsz, az csak egy replika, amelyet a kilencvenes években építettek. Rajtad áll a döntés. A belépő benne van a combo ticketben, amely más helyszínekre is belépést biztosít, és 10 000 MMK. Vidd magaddal az útleveledet.

Kuthodaw-pagoda.
Kuthodaw-pagoda, Sandar Mu Ni-pagoda és Kyauktawgyi Paya
A Kuthodaw-pagoda (Google Maps), a Sandar Mu Ni-pagoda (Google Maps) és a Kyauktawgyi Paya (Google Maps) igazán közel vannak egymáshoz a Mandalay Hill lábánál, ezért könnyen megnézhetők pár óra alatt, esetleg mielőtt felmész a dombra a naplementét megcsodálni.
A Kuthodaw-pagodában található az, amit a világ legnagyobb könyvének tartanak: több száz kőlapból áll (pontosan 730-ból), amelyek a főpagodát körülvevő sztúpák belsejében vannak, és a Buddha tanításait gyűjtik össze páli nyelven. Technikailag a belépéshez kell a combo ticket, de az ellenőrzések ritkák, én jegy nélkül mentem be.
A Sandar Mu Ni-pagodába és a Kyauktawgyi Payába a belépés ingyenes; az első különösen lenyűgöző, főleg felülről nézve (Mandalay Hill), a második pedig egy óriási Buddha-szoborral rendelkezik.
Ha megvetted a combo ticketet, megnézheted a közeli, teljes egészében fából épült Shwenandaw-kolostort is. Itt megcsodálhatod a híres faragásokat, amelyek jellemzik. Ha kevésbé turistás, ingyenes belépésű alternatívát keresel, nézd meg a Shwe In Bin-kolostort.

Sandar Mu Ni-pagoda.
Mandalay Hill
Ez a várost uraló domb (Google Maps) remek módja annak, hogy eltölts pár órát, és ahogy az imént mondtam, ideális hely a naplemente megcsodálásához. A csúcsra út is vezet, de nyomatékosan azt tanácsolom, hogy gyalog menj fel az aljától; a lépcsősorok számos templomon haladnak át, mielőtt a domb tetején álló főpagodához érnének, amelyhez 1000 MMK belépőt kell fizetni.
Őszintén szólva a kilátás nem sokat változik, és több olyan hely is van, ahol megállhatsz a panorámát megcsodálni anélkül, hogy feltétlenül fel kellene érned a csúcsra, és ki kellene fizetned a belépőt. Egyébként az egyik alsóbb pagoda tele van szerzetesekkel, többé-kevésbé fiatalokkal, akik gyakorolni szeretnék az angolt, úgyhogy ha kedved van beszélgetni, megismerni a kultúrájukat, vagy egyszerűen jót tenni, itt megállhatsz. Ha jól emlékszem, ez a csúcs előtti utolsó előtti vagy az az előtti pagoda.

Kilátás a Mandalay Hillről.
U Bein Bridge
Az ikonikus, körülbelül 1,2 kilométer hosszú híd a világ leghosszabb tíkfából épült hídja (Google Maps). Lehet, hogy azért, mert a hely rendkívül fotogén, de egy órát azzal tölteni, hogy nézem, ahogy a helyiek átkelnek a hídon, és a környéken a halászokat, rendkívül hangulatos volt.
Ha úgy döntesz, hogy egész napra bérelsz robogót, nyugodtan összekötheted a látogatást a környék más látnivalóival, sőt a folyó túloldalán fekvő Mingun meglátogatásával is. Én napfelkeltekor akartam odamenni, ezért fogtam egy Grab scootert, 5000 MMK; a sofőr felajánlotta, hogy vár egy órát, majd újabb 5000 MMK-ért visszavitt. Ha nem feltétlenül napfelkeltekor szeretnél menni, elvileg nem lesz gondod olyasvalakit találni, akivel megosztozhatsz egy taxin, és még kevesebbet fizetsz, esetleg megnézheted a közeli Mahagandayon-kolostort is, amelyet 1914-ben építettek. Ez Mianmar legnagyobb buddhista kolostora, ideális 10:30 előtt megnézni, hogy részt vehess az ünnepélyes szertartásokon.

U Bein Bridge.
Mingun
Mingun a folyó túloldalán fekszik, és remek egynapos kirándulás, amelyet kompon is meg lehet tenni, vagy ahogy korábban mondtam, ha úgy döntesz, hogy robogót bérelsz, összekötheted az U Bein Bridge és néhány más látnivaló megnézésével.
Ha megérkeztél, a minguni régészeti területre belépőt kell fizetned, 5000 MMK-t. A komp 5000 MMK, 9:00-kor indul erről a pontról (Google Maps), és 13:00-kor tér vissza.
Mingunban minden látnivaló pár kilométeres körzeten belül van. A fő látnivalók: a Mingun Pahtodawgyi, amelyet befejezetlen pagodaként is ismernek, egyesek a világ legnagyobb téglakupacaként írják le; a minguni óriásharang, és végül a Mya Thein Tan Pagoda, amelyet „White Pagoda” néven is ismernek, kétségkívül a három látnivaló közül a leglenyűgözőbb.

A Fehér Pagoda Mingunban.
Eljutás Mandalayba
A mandalayi nemzetközi repülőtér az ország legújabb és legmodernebb repülőtere, a várostól körülbelül 45 km-re délre található; egy privát taxi elvileg körülbelül 15 000 MMK, a közös taxik és kisbuszok pedig 4000 MMK.
Legalább három buszpályaudvar van, mindegyikről az ország egy másik régiója felé indulnak járatok. Tekintve, hogy gyakorlatilag az összes hostel és a jegyeket áruló iroda tartalmazza a „pick up” szolgáltatást a hostelbe/szállodába, nem aggódnék túlságosan. Nagyjából gyakoriak a járatok az összes fő turisztikai úti cél felé.
Szállás Mandalayban
Én személy szerint az Aplus Hostelben aludtam, ez egy új hostel, amely remek ár-érték arányt kínál, a tetőterasz fantasztikus, ahogy a wifi is, az egyetlen panaszom a hálótermek mérete: egy kicsit túl kicsik! Mansion Hostel nem messze van, egy barátom aludt ott, és úgy tűnik, egyáltalán nem rossz.
Végre megérkeztünk ahhoz az okhoz, amiért évente rengetegen ellátogatnak Mianmarba. Az Ayeyarwady folyó partján fekvő Bagan a világ legnagyobb és legsűrűbben koncentrált buddhista templom-, pagoda- és sztúpagyűjteményét kínálja, sok közülük a tizenegyedik és tizenkettedik századból származik.
Becslések szerint a múltban, a város aranykorában több mint 13 000 építmény állt itt templomok és sztúpák formájában, ma nagyjából 2200 maradt meg, de biztosíthatlak, hogy a város továbbra is abszolút lenyűgöző. 2019-ben a várost végre felvették az UNESCO világörökségi listájára.

Naplemente Baganban.
Megjegyzés: A régészeti területre a belépő 25 000 MMK, és a jegy öt napig érvényes. Ha taxival érkezel a buszpályaudvarról vagy a repülőtérről, a taxis megáll az ellenőrzőpontnál, hogy megvásárold a belépőt. Az Inle-tóval ellentétben itt az ellenőrzéseket főleg a napfelkelte és naplemente megtekintésére épített mesterséges dombok bejáratánál végzik, mivel már néhány éve nem lehet felmenni a templomok tetejére, mint a múltban.
Ha egy kicsit is jártas vagy a vezetésben, nyomatékosan azt tanácsolom, hogy bérelj úgynevezett „e bike”-ot, vagyis elektromos robogót; napi mindössze 7000 MMK-ba kerülnek, és bárhová elvisznek, továbbá azt tanácsolom, hogy a város felfedezéséhez az erődet a nap első óráira vagy a késő délutánra tartogasd. A déli órák rendkívül forróak.
Napfelkelte, naplemente és templomok
Nagyon valószínű, hogy már egy egész nap templomok és sztúpák nézegetése után is eleged lesz belőlük, főleg ha már egy ideje a világ ezen részén jársz. Ezért az alábbiakban felsorolom azokat, amelyeket „must see”-nek tartanak, és nyugodtan megnézhetők egy nap alatt: Shwezigon Pagoda (Google Maps), Ananda Temple (Google Maps), Shwegugyi Phaya (Google Maps), Thatbyinnyu Temple (Google Maps), Sulamani Temple (Google Maps), Dhammayangyi Temple (Google Maps), Shwesandaw Phaya (Google Maps) és a közeli óriási fekvő Buddha (Google Maps), végül ez a templom (Google Maps), amelyet a gondnok kinyithat neked.

A Shwezigon-pagoda bejárata.
Ami a napfelkelte- és naplementenézésre alkalmas kilátópontokat illeti, szó szerint öt napot töltöttem a legjobbak keresésével. Napfelkeltéhez ezt a pontot (Google Maps) ajánlom, a tömeg számára gyakorlatilag ismeretlen, remek kilátást nyújt a Shwesandaw Phayára, a Dhammayangyi Temple-re és a hőlégballonokra. Jó alternatíva az Angel’s sunrise hill (Google Maps).
Naplementéhez a Sulamani Sunset hill (Google Maps) nem rossz, de ha próbára akarod tenni a szerencsédet, ezen a ponton (Google Maps) találtam egy helyit egy „ügyféllel”, aki egy templomnak támasztott létrával biztosított feljutást a tetőre. Természetesen ez nem legális, és gondolom, nincs ott minden nap, de én élveztem egy szép naplementét.
Végezetül rendkívül valószínű, hogy megszólítanak olyan helyiek, akik ismernek „titkos kilátópontokat”, ahonnan megnézheted a napfelkeltét vagy a naplementét; gyakran illegális helyekről van szó, mint az imént leírt esetben, máskor viszont kevéssé ismert pontokról, ahonnan tényleg szép panoráma nyílik. Kérd, hogy mutassanak fotókat, aztán mérlegeld a dolgot; ne ígérd meg, hogy festményeket vásárolsz a tippért cserébe, mert nagyon drága lehet, pénzben egyezzetek meg.

Napfelkelte Baganban.
Hőlégballonozás
Ez egy igazán drága, de kétségkívül páratlan élmény, az ára körülbelül 300 $ egy óra repülésért. Én személy szerint nem tudtam megindokolni magamnak ezt az árat, de egy lány, akivel akkoriban utaztam, úgy döntött, hogy megajándékozza magát, és szerinte abszolút megérte.
300 $ az utazásod két hétnyi költségkerete, természetesen a döntés teljesen személyes. Tájékoztatásul: a hőlégballonok kizárólag napfelkeltekor szállnak fel a száraz évszakban, nagyjából novembertől áprilisig. Nagyjából nyugodtan lefoglalhatod akár előző nap is.

Mount Popa
1500 méteres magasságban, Bagantól körülbelül 60 km-re a Popa-hegy (Google Maps) egy kialudt vulkán, amelynek csúcsán egy lenyűgöző kolostor áll; elég népszerű úti cél, mert Baganból egynapos kirándulásként meg lehet látogatni.
A csúcsra jutáshoz egészen 777 lépcsőfokot kell megmászni. Szerencsére az ösvény nagy része árnyékban van, és az út mentén számos helyi árul ételt és italt. Rengeteg majom is van, ezért nem ajánlott ételt vinni magaddal. Ha felértél a csúcsra, ha az időjárás engedi, a kilátás remek, és nyugodtan ellátsz a távolban a folyóig, az Irrawaddyig.

Popa-hegy.
Eljutás Baganba
Mandalayból gyakoriak a járatok, körülbelül 5 óra, és a 9000 MMK-s ár tartalmazza a pick upot a hostelből/szállodából. Mandalayból ha akarod, hajóval is lemehetsz Baganba, elvileg naponta van egy indulás 7:00-kor, 8–9 óra és körülbelül 40 $; van egy, a helyiek által használt slow boat is, amely körülbelül 10 $-ba kerül, de akár 17 órát is eltart.
Ezenkívül vannak közvetlen buszok Yangonból, körülbelül 11 000–22 000 MMK a választott busztól függően, 9–10 óra. Az Inle Lake-ről 8–10 óra, 15 000–25 000 MMK. Mindenesetre az összes távolsági busz a várostól körülbelül 7 km-re lévő pályaudvarra érkezik, ahol a taximaffia nem engedi, hogy felszállj a helyiek által használt, a központba járó pick upokra. A Grab nem működik, és a hivatalos viteldíj 8000 MMK, bár valószínűleg az elején sokkal többet fognak kérni.
A városba vonattal is el lehet jutni, de az utazási idő jelentősen megnő. Végül Baganban van egy kis repülőtér, amely belföldi járatokat kínál az ország fő városaiba.
Szállás Baganban
A két fő terület, ahol megszállhatsz, Nyaung-U és New Bagan, őszintén szólva semmi különbség nincs köztük. Mindkettő lényegében egyforma távolságra van a romoktól. Ha olcsó szobát keresel kiváló reggelivel, nyomatékosan ajánlom a Shwe Nadi Guest House-t. Van hálótermük is, és azt tanácsolom, foglalj előre, mert gyakran teljesen megtelnek.
Ha viszont társaságibb hangulatot szeretnél, nézd meg a BaoBed Hostelt, az OstelloBellót és az OstelloBello Poolt, mindhárom remek hostel, bár nem éppen olcsó.
Az alábbiak mind olyan úti célok, amelyeket én személyesen nem látogattam meg, de ideálisak mindenkinek, aki pár napot a tengernél szeretne tölteni.
Ez valószínűleg a mind közül legnépszerűbb tengerparti úti cél, főleg a helyiek körében. A fő strand nem éppen „backpacker friendly”, rengeteg a resort, és luxusúti cél érzése van, de úgy tűnik, nem hiányoznak az alternatívák ahhoz, hogy egy vagyon költése nélkül látogasd meg.
Az úti célról szóló áttekintésért, a lehetséges programokért, a szállásért stb., stb. azt tanácsolom, nézd meg ezt a bejegyzést.

Tengerpart Ngapaliban.
Ez két úti cél az ország déli részén, amelyek az elmúlt években népszerűvé váltak; úgy tűnik, a strand nem olyan szép, mint Ngapaliban, de ha kevésbé járt alternatívát keresel, hogy pár napot a tengernél tölts Mianmarban, azt tanácsolom, nézd meg ezt a két úti célt. Ezen az oldalon találsz egy útmutatót.

Pagoda Chaungthában.
Ez a szigetcsoport az ország legdélebbi részén, a thaiföldi határnál a világ legjobb búvárhelyeinek egy részét kínálja. Több száz paradicsomi sziget van itt (több mint nyolcszáz!), amelyek sajnos jelenleg, amennyire én tudom, nem kínálnak sok lehetőséget a korlátozott költségkerettel utazóknak. Úgy tűnik ugyanis, hogy csak néhány resort van, ahonnan aztán kirándulásokat lehet szervezni. Különösen a búvárok körében népszerű alternatíva a liveaboard hajók használata.
Az összes leírt hely meglátogatásához körülbelül két hónap kellene. Tekintve, hogy a vízum csak 28 napig érvényes, és sokaknak amúgy sincs ennyi idejük, az alábbiakban felsorolok néhány egy- vagy többhetes útvonalat, amelyek érintik a fő turisztikai úti célokat, és kiindulópontként használhatók ahhoz, hogy az érdeklődési köröd alapján, az eddig leírtak fényében összeállíts egy útvonalat.
Ha csak egy heted van, én személy szerint azt tanácsolom, hogy Baganra, Mandalayra és az Inle-tóra koncentrálj; ha Yangonba érkeznél, akkor érdemes egy napot a városban tölteni, egyébként azt tanácsolom, spórolj időt, és maradj az ország északi részén, közvetlenül Mandalayba repülve.

Yangon (1 éjszaka)
1. nap:
Fedezd fel a várost, látogasd meg a Shwedagon-pagodát, aztán szállj éjszakai buszra Bagan felé, vagy repülj másnap.
Bagan (2 éjszaka)
2. nap:
Látogasd meg a templomokat, élvezd a naplementét.
3. nap:
Hőlégballonozás (ha megengedheted magadnak!), egyébként fedezd fel a várost, a napfelkeltét ne hagyd ki.
Inle-tó (2 éjszaka)
4. nap:
Átutazás az Inle-tóhoz.
5. nap:
Tavi túra.
Mandalay (1 éjszaka)
6. nap:
Átutazás Inle-tó – Mandalay. Naplemente a Mandalay Hillről.
7. nap:
Ha Mandalayba érkeztél, akkor technikailag van egy plusz napod, és azt tanácsolom, hogy a város különböző pagodái, Mingun vagy bármi más között töltsd, ami érdekel. Ha Yangonba érkeztél volna, és Yangonból lenne a hazaútra a repülőjegyed, akkor kétlem, hogy lesz időd mindezt megcsinálni.
Ha tíz napod van, azt tanácsolom, hogy kövesd az imént leírt útvonalat; ebben az esetben „előnyösebb” lehet Yangonba érkezni, hogy egy-két napot ott tölts, mielőtt követed az egyhetes útvonalat, az utazás végén egy kicsit hosszabban Mandalayban maradva.
Ha tizenöt napod van, én személy szerint csak egy állomást tennék hozzá, Hpa Ant, és egy hangulatos programot, mint az Inle Lake felé tartó túra, az alább leírt útvonalat követve:

Yangon (1 éjszaka)
1. nap:
Fedezd fel a várost, látogasd meg a Shwedagon-pagodát.
Hpa An (3 éjszaka)
2. nap:
Átutazás Hpa Anba. Taung Wine-hegy naplementekor.
3. nap:
Fedezd fel a város környéki barlangokat, ahogy a megfelelő részben leírtam.
4. nap:
Zwegabin-hegy napfelkeltekor. Éjszakai busz Kalaw felé.
Kalaw (1 éjszaka)
5. nap:
Foglald le a túrádat a másnapra, pihenj, és nézd meg a helyi piacot.
Inle-tó (4 éjszaka)
6. nap:
A túra első napja.
7. nap:
A túra második napja.
8. nap:
A túra harmadik napja. Érkezés az Inle-tóhoz.
9. nap:
Túra az Inle-tavon.
Bagan (2 éjszaka)
10. nap:
Átutazás Baganba. Élvezd a naplementét.
11. nap:
Hőlégballonozás (ha megengedheted magadnak!), egyébként fedezd fel a várost, a napfelkeltét ne hagyd ki.
Mandalay (2 éjszaka)
12. nap:
Átutazás Bagan – Mandalay. Naplemente a Mandalay Hillről.
13. nap:
Látogasd meg a város különböző pagodáit, Mingunt vagy bármi mást, ami érdekel.
14. nap:
Vissza Yangonba.
Húsz nap már szép időtartam, azt tanácsolom, hogy kövesd az imént leírt útvonalat, esetleg pár plusz napot Baganban töltve, és hozzáadva egy állomást, amely lehet Hsipaw vagy egy tengerparti úti cél.

Ez technikailag a turistavízum által megengedett maximális tartózkodás, bár ahogy az útmutató elején mondtam, a túltartózkodást nem büntetik szigorúan, így nyugodtan eltölthetsz pár nappal többet anélkül, hogy borsos bírságot kapnál.
Mindenesetre egy hónappal elvileg az útmutatóban leírt összes úti célt érintheted, kivéve a „Tengerpart Mianmarban” részben leírtakat, amelyeknél nagy valószínűséggel kompromisszumot kell kötnöd.

Amikor a mianmari utazásomhoz kutakodtam, gyakran olvastam, hogy az infrastruktúra gyenge, az utak borzalmas állapotban vannak, és a távolságok leküzdése rettentő hosszú. A valóság az, hogy az elmúlt években a helyzet rengeteget javult, és a fő turisztikai úti célokat összekötő főútvonalak jó állapotban vannak.
Kivételt képeznek az ország nyugati partjára és a thaiföldi határnál fekvő legdélebbi részre vezető utak. Azt is érdemes észben tartani, hogy az esős évszakban a helyzet drasztikusan romolhat.
Aki korlátozott költségkerettel utazik, annak a buszok kétségkívül a legjobb lehetőséget jelentik. Mindenféle van, és a hosszú szakaszokon gyakran kínálnak úgynevezett „VIP” buszokat, amelyekben négy helyett három ülésből állnak a sorok, így sok hely és jó szintű kényelem jut az utasnak.
Főleg az éjszakai buszokon nyomatékosan azt tanácsolom, hogy vigyél magaddal egy pulóvert; bár szinte mindig adnak takarót, a légkondit jéghideg hőmérsékleten tartják. Gyakorlatilag minden szálláson, ahol megfordultam, volt egy teljes lista az összes lehetséges úti célról, a buszok menetrendjéről és áráról. Ha közvetlenül a társaságnál foglalsz, spórolhatsz valamennyit, de a buszpályaudvar gyakran a városon kívül van, ezért a szálláson keresztül foglalni sokkal praktikusabb; gyakran ugyanis a „pick up” a hostelből/szállodából is benne van az árban.
Egy másik, a helyiek által nagyon sokat használt közlekedési eszköz rövid és közepes távolságokra a „minibusszá” alakított régi Toyota pickupok, hátul paddal. Rendkívül olcsók, és az ország távoli területein gyakran az egyetlen tömegközlekedési forma. Általában csak akkor indulnak, ha megteltek vagy majdnem megteltek. Egy szakasz, amelyet sok hátizsákos utazó tesz meg ezeken a pick upokon, a Mandalayt Pyin Oo Lwinnel összekötő, igazi kaland.

Helyi pick up Mianmarban.
Az országban kiterjedt vasúthálózat van, a vonatok mégsem éppen praktikus közlekedési mód, még kevésbé gyors. Az infrastruktúra a gyarmati korból származik, és az évek során gyakorlatilag semmilyen beruházást nem látott. A busszal összehasonlítva az A pontból a B pontba való eljutás ideje gyakran legalább a duplája, kivéve a Yangon – Mandalay vonalat, ahol azonban a buszok így is gyorsabbak maradnak.
Ennek ellenére legalább egyszer vonatra szállni Mianmarban biztosan megér egy próbát. Ahogy ebben az útmutatóban leírtam, én a Mandalayt Hsipawval összekötő vonatra szálltam fel, egy másik népszerű útvonal a Yangon Circular Train, amelyet ez a bejegyzés ír le.

Ha a költségkeret nem gond, a belföldi járatok messze a legpraktikusabb és leggyorsabb módját jelentik az országon belüli közlekedésnek, főleg észak, dél és szükség esetén a nyugati part között. Az állami Myanmar National Airlines biztonsági mutatói úgy tűnik, viszonylag gyengék, és ha lehet, kerülendő.
A belföldi járatokat üzemeltető néhány magáncég: AirMandalay, Airmyp, Golden Myanmar Airways és Air KBZ.
Személyes tapasztalatom szerint általában a taxisok sokkal becsületesebbek, mint Délkelet-Ázsia többi részén, de mindenképp érdemes alkudni az árról, mielőtt beszállsz, és ha van SIM-kártyád, a nagyvárosokban a Grab amellett, hogy praktikusabb, gyakran olcsóbb is.
Örömmel hallod majd, hogy egy mianmari utazás igazán olcsó. Az összes ország közül, ahol jártam, szerintem objektíven mind közül az egyik legolcsóbb. Ahogy az útmutató elején már mondtam, a szállás és a különböző programok árait gyakran amerikai dollárban adják meg, amelyet ezért széles körben elfogadnak fizetőeszközként.
A szállás valószínűleg az egyetlen kirívó tétel az árak tekintetében. Az ország közelmúltbeli megnyitása miatt egyes úti célokon még nincs sok hostel/szálloda, alacsony a verseny, és ennek következtében az árak „magasak”. A dolgok azonban gyorsan változnak, és néhány év múlva szerintem az árak drasztikusan csökkenni fognak.
Már most is több mint megfizethetők: a hálótermi árak általában 5–10 $ között, a guesthouse-okban a privát szobák 10–20 $ között mozognak. Mianmarban gyakran olcsóbb egy kétágyas szobán osztozni, mint két ágyat foglalni egy hostelben. Az ország szinte összes szálláshelye tartalmazza a reggelit az árban.
A közlekedés költsége igazán alacsony, a távolsági buszok a „VIP” változatban aligha kerülnek óránként két eurónál többe, a normálisak átlagosan jó 30%-kal kevesebbe, az úgynevezett „pick upok” rendkívül olcsók, a 70 km Pyin Oo Lwinből Mandalayba alig valamivel több mint egy euróba kerül. A taxikhoz, ahogy már mondtam, azt tanácsolom, használd a Grabet, ahol elérhető.

Tipikus étel Mianmarban.
Az utcai étel, vagy általában az éttermekben felszolgált étel a legolcsóbbak közé tartozik, amit valaha ettem. Egy tésztaleves 500 MMK-ba kerülhet, még egy laktatóbb étkezésért is aligha fizetsz többet 2000 MMK-nál. Turistásabb helyeken vagy a kevésbé helyi, ülős éttermekben azért körülbelül három dollárból is lehet enni.
A műemlékek belépői a külföldieknek gyakran fizetősek, a helyieknek ingyenesek, de azért nem túl drágák. Néhány példa: a Shwedagon-pagoda 10 000 MMK, az Inle-tó 15 000 MMK, Bagan 25 000 MMK.
Ha kártyával fizetsz, 3%-os jutalékot számolnak fel, ezért inkább készpénzzel érdemes fizetni. Pénzt felvenni sem olcsó, a legjobb lehetőségek a CB Bank, maximum 300 000 MMK felvétele 6500 MMK-ért, és az AYA Bank, amely szintén 6500 MMK-ért 400 000 MMK felvételét teszi lehetővé. Személyes tapasztalatom szerint az összeg ATM-enként változhat, és nem mindig fogadnak el nemzetközi kártyákat.
A helyi bank által felszámított 6500 MMK-hoz természetesen hozzáadódnak a saját bankodnak fizetendő esetleges díjak, ezért arra biztatlak, hogy nézd meg a legjobb utazókártyákról szóló cikkemet.
Végül, aki adat-SIM-et szeretne, annak a Telenort ajánlom, amelynek országos szinten úgy tűnik, a legjobb a lefedettsége. Többféle adatcsomag van, én hat gigáért 7500 MMK-t fizettem.
Ha olyan telefonod van, amely támogatja az eSIM-et, és azt a kényelmet szeretnéd, hogy azonnal tudj netezni anélkül, hogy helyi SIM-kártyát kellene vásárolnod, akkor azt tanácsolom, hogy használj egy olyan szolgáltatást, mint amilyet az Airalo és az Ubigi kínál. Ha ezt a megoldást választod, van azonban legalább pár megfontolandó szempont. Először is, ritka kivételtől eltekintve a gigák sokkal drágábbak, mint amennyibe egy helyi SIM-kártya használata kerülne; másodszor, a helyi partnerük nem mindig az, amelyik a legjobb lefedettséget nyújtja a területen.
Lényegében szerintem a legtöbb utazónak jobb lenne helyi SIM-kártyát vásárolnia (vagy esetleg megpróbálni egy helyi szolgáltató eSIM-jét megvenni), de arra biztatlak, hogy mérlegelj magad, mert a kivételekből nincs hiány. Például amikor Japánban jártam, az Ubigi által kínált csomag kedvezőbb volt, mint bármelyik helyi SIM-kártya, amelyet rezidensként való igazolás nélkül vásárolhattam volna.

Ami következik, az sajnos már nem igaz, a 2021-es puccs ismét komoly instabilitásba taszította az országot. Bár turistaként be lehet utazni Mianmarba, nem ajánlott. A friss információkért azt tanácsolom, nézd meg a saját országod külügyminisztériumának utazási tanácsait (például a magyar Konzuli Szolgálat oldalán).
Mianmarban egyedül utazni – akár férfiként, akár nőként – rendkívül biztonságos, nagyjából úgy, mint egész Délkelet-Ázsiában. Ez főleg a lakosságban gyökerező erős buddhista kultúrának köszönhető, de részben az autoriter rezsimnek is, amely kíméletlenül lecsapna a turisták elleni bármilyen erőszakos esetre.
Lényegében egy kis józan ésszel és néhány utazásbiztonsági tipp betartásával elvileg nem lesz semmilyen biztonsággal kapcsolatos problémád. Ennek ellenére kivételt képeznek az ország egyes régiói, ahol nagyon magas a feszültség a központi kormány és a helyi etnikumok között, ez főleg a legészakibb részre igaz, de olyan tartományokról beszélünk, amelyek távol vannak a klasszikus turistaútvonalaktól, és amelyekhez különleges engedélyek kellenek, megfelelő engedélyek nélkül pedig nem tudnád meglátogatni őket. Ha érdekel, ezen az oldalon megtalálod ezeknek a korlátozó intézkedésekkel érintett régióknak a teljes listáját, de ismétlem, amíg az útmutatóban leírt helyekre korlátozod magad, egyáltalán nem aggódnék.
Végezetül tiszteld a helyi kultúrát, főleg szent helyek, például templomok, pagodák és kolostorok meglátogatásakor: a szoknyák, a rendkívül rövid nadrágok és az ujjatlan pólók nem megengedettek, ahogy a lábbelik sem, amelyeket kint kell hagyni.
Utazást tervezel Mianmarba? Nézd meg ezeket a cikkeket:
Melyik utazóhátizsákot válaszd
Mit vigyél magaddal az utazásra
Kérdésed van? Vagy friss információid vannak? Írj nyugodtan egy kommentet, vagy keress meg az Instagramon!
Adományokra / virtuális pizzára és sörre 🙂
