Everest-alaptábor trekking egyénileg

Az Everest-alaptáborhoz vezető nepáli trekking kétségkívül álom mindenkinek, aki szereti a hegyeket és a túrázást, sokak számára pedig egyenesen Mekka.

Többféleképpen is meg lehet valósítani ezt a gyönyörű élményt, a klasszikus luklai repüléstől a kevésbé járt kiindulópontokig, ahová nem kell repülni, mint Salleri/Phaplu és Jiri. Ebben az útmutatóban megtalálsz minden idevágó információt, az összes változattal együtt, például a Három hágó trekkinggel és az Island Peakkel.

Én személyesen teljesítettem a trekkinget (itt találod a trekking videóját – olaszul, de bekapcsolhatod a feliratot), vezető és teherhordók nélkül, az immár nem fiatal apukámmal és teljesen önállóan; ezen a blogon megtalálsz minden információt és tippet, hogy a lehető legjobban megszervezd az egyéni nepáli utazásodat, és teljesítsd az Everest-alaptáborhoz vezető trekkinget.

Gyorsmenü

↑ Menü

Hajnal a Chukhung Rin.

Ebben az útmutatóban az árak a helyi pénznemben vannak megadva, amelyet „nepáli rúpiának” hívnak, és gyakran egyszerűen „NPR”-rel rövidítenek. Az árfolyam körülbelül 1€ = 170 NPR. A pillanatnyi árfolyamért érdemes megnézned ezt az oldalt.

Eljutás az Everest-alaptáborba (a különböző útvonalak és a lehetséges változatok)

Mielőtt belekezdenék, itt egy térkép, amely remélhetőleg tisztázza, milyen lehetőségek vannak az Everest-alaptábor elérésére, és melyek az ebben az útmutatóban leírt lehetséges változatok.

Lényegében ez a négy fő alternatíva:

Everest-alaptábor vagy Annapurna-kör

Ha ezt a cikket olvasod, valószínűleg már döntöttél, de ha még mindig töprengsz, hogy mit tegyél, szeretnék pár szót szólni arról, ami sokak számára nehéz döntés, ha esetleg csak két hét áll rendelkezésre egy nepáli trekkingre: Annapurna-kör vagy Everest-alaptábor?

Először is, mindkettő gyönyörű trekking, de ha mindenképp ki kell mondanom a preferenciámat, a Kört választanám, mert a tájak sokkal változatosabbak. Szinte trópusi éghajlatról indulsz, és eljutsz a Thorong La hágó 5416 méteréig; ráadásul, mivel körtúra, minden nap más, és nem kell ugyanazon az ösvényen fel-le haladni.

Két további dolog, ami a körtúra felé billent, az, hogy sokkal kevésbé forgalmas/népszerű, mint az Everest-alaptáborhoz vezető trekking. Apa szavaival élve, miután egy függőhíd közelében valóságos dugóba ütköztünk: „Olyan, mintha a Tre Cime di Lavaredo felé vezető ösvényen lennénk!” Mi tavasszal jártunk ott, nem merem elképzelni, milyen a helyzet ősszel.

Egy másik ok, amiért a körtúrát tanácsolom, a költségek. Az étkezés és a szállás átlagosan 30%-kal olcsóbb, mint az Everest-alaptábornál, és főleg ha az utóbbit luklai repüléssel teljesíted (gyakorlatilag kényszerű választás, ha csak két hét áll rendelkezésre), akkor a körtúra gyakorlatilag feleannyiba fog kerülni, mint az Everest-alaptábor.

Mindezt figyelembe véve az Everest-alaptábornak is megvan a maga varázsa, és a végső döntés természetesen rád vár; amit eddig mondtam, az csak az én szerény véleményem.

Ha érdekel, megnézheted az útmutatómat az Annapurna-körről, az Annapurna-alaptáborról és a Poon Hillről.

Trekking Phaplutól Nunthaláig.

A trekkinghez és a Nepálba való belépéshez szükséges engedélyek és vízumok

Kezdjük az országba való belépéshez szükséges vízummal. A vízum kötelező, de szerencsére az olasz útlevéllel rendelkezők (ha az útlevél több mint 6 hónapig érvényes) a belépéskor Visa On Arrival (VOA) nevű vízumot kapnak (a szabályok állampolgárságtól függően eltérnek, ezért nézd meg, mi vonatkozik rád). A folyamat rendkívül egyszerű és egyenes, de sajnos nem ingyenes.

Három lehetőség van:

15 nap – 30 USD.

30 nap – 50 USD.

90 nap – 125 USD.

A vízum könnyen meghosszabbítható naptári évenként legfeljebb 150 napig (január 1. – december 31.), bár nem éppen olcsó. Itt találod a költségeket; valószínűleg jobb kilépni, és új vízummal újra belépni, mindenesetre turistavízummal naptári évenként nem lehet 150 napnál tovább az országban maradni.

Hivatalosan két igazolványkép (útlevélméret) is kell a vízumkiadási folyamat befejezéséhez, ha megérkeztél a repülőtérre/szárazföldi határátkelőhöz, de ha kitöltöd az online űrlapot (15 napig marad a rendszerben, ezért ne túl korán tedd), nem szükségesek, és nagy valószínűséggel jó sok időt spórolsz az érkezéskor, főleg a katmandui repülőtéren, ahol egyenesen a bevándorlási ellenőrzéshez mehetsz, anélkül hogy ott az űrlap kitöltésével kellene bajlódnod. Azt tanácsolom, hogy tedd meg.

A Tribhuvan repülőtéren a vízum elvileg bankkártyával is fizethető, de a gyakorlatban, amit olvastam, ez napról napra változik! Én megpróbáltam, és azt mondták, hogy nem lehet; mindenesetre az összes fő valutát elfogadják (az eurót is), a kedvezőtlen árfolyam elkerülése érdekében az lenne az ideális, ha amerikai dollárban fizetnél, de nem törném rajta túl sokat a fejem, hacsak nincs már nálad.

A szárazföldi határátkelőknél (itt találod a teljes listát) úgy tűnik, kizárólag amerikai dollárt fogadnak el, ezért ehhez igazodj.

Nepál nem követel meg kötelező oltást, de a hepatitisz A és B elleni oltás ajánlott.

Trekking Bupsától Surkéig.

Az Everest-alaptábor trekking engedélyei

Megjegyzés: A TIMS (Trekker’s Information Management System), amely sok nepáli trekking teljesítéséhez szükséges, 2018 óta nem kell az Everest régióban, ne higgy annak, aki az ellenkezőjét mondja.

Az Everest-alaptábor eléréséhez két/három engedély kell, a választott kiindulóponttól függően:

Khumbu Pasang Lhamu Rural Municipality Entry Permit

Ez egy új engedély, amely lényegében 2018 októbere óta a TIMS helyét veszi át. Ez egy díj, amely a helyi Khumbu önkormányzathoz kerül. Az engedély Luklában szerezhető meg, vagy Monjóban, ha Jiriben vagy Salleriben kezded a trekkinget. Katmanduban nem lehet megszerezni az engedélyt.

A költsége 3000 rúpia, körülbelül 25 €.

Sagarmatha National Park Entry Permit

Ahogy kitalálhattad, ez a Sagarmatha Nemzeti Parkba való belépéshez szükséges engedély. Katmanduban a Tourism Board irodájában szerezhető meg, amely körülbelül 2 km-re van a fő turisztikai negyedtől, Thameltől (nyugodtan elsétálhatsz), az iroda 10:00-tól 17:00-ig tart nyitva.

Vagy – ahogy sokan teszik – közvetlenül Monjóban is megszerezhető, ahol a nemzeti park bejárata van.

A költsége 3000 rúpia, körülbelül 25 €.

Gaurishankar Conservation Area

Ezt az engedélyt kizárólag akkor kell beszerezned, ha az alaptábor trekkinget Jiriből indulva teljesíted. Az engedélyt a katmandui Tourism Board irodájában kell beszerezni.

A költsége 3000 rúpia, körülbelül 25 €.

Megjegyzés: Sajnos 2023. április 1-jétől sok nepáli trekking már nem teljesíthető vezető nélkül. Szerintem ez egyenesen szégyen, egy újabb, a kapzsiság diktálta döntés, amely a „biztonsági kérdések” mögé bújik. Remélem, hogy a nepáli kormány a jövőben felülvizsgálja a döntést, de egyelőre ez a helyzet. Szerencsére, amennyire értem, a probléma ott áll fenn, ahol TIMS-t kell szerezni (Trekker’s Information Management System), arra viszont nincs szükség az Everest-alaptábor trekking teljesítéséhez, ezért úgy tűnik, az Everest régiót egyelőre megkímélték, ahogy itt olvasható: https://explorersweb.com/solo-trekking-banned-nepal/.

Hajnal a Kala Pattharon.

A legjobb időszak: időjárás, hőmérséklet és ideális időpont

Tavasz (március, április és május)

Ez a nyári hónapokat (június, július és augusztus) jellemző monszun kezdete előtti időszak. Az évszak elején előfordulhat egy-egy alkalmi havazás, de az időjárás általában stabil és száraz, tökéletes a nagy magasságú túrázáshoz.

A március, bár hidegebb, az áprilisnál és májusnál jobb választás annak, aki el akarja kerülni a tömegeket. Április és május az enyhébb hőmérséklet mellett egy határozottan népesebb és elbűvölőbb alaptábort hoz, május vége felé, közvetlenül a monszun előtt ugyanis ez a legkedvezőbb időszak a csúcstámadásra. E hónapokon (április és május) kívül az alaptábor lényegében jégmező.

Nyár (június, július és augusztus)

Eső, eső és még több eső. Ez a monszun időszaka, és egyáltalán nem ajánlott a túrázásra. Megismertem egy francia srácokból álló csoportot, akik mesélték, hogy az egyik barátjuk júniusban teljesítette az útvonalat, minden nap reggel 5-kor indulva, hogy elkerülje az esőt; úgy tűnik, bejött.

Mindenesetre biztosan nem ideális, mert a kilátás szinte biztosan megsínylené, a július és az augusztus még esősebb, ezért szerintem nem érdemes belevágni.

Ha ebben az időszakban szeretnél túrázni, az Annapurna-kör határozottan jobb alternatíva.

Ősz (szeptember, október és november)

Ezt tartják időjárás szempontjából a legjobb évszaknak. A nyári hónapok esője magával viszi az összes párát, a kilátás az év legjobbjának számít. Vigyázz azonban a szeptemberre, amely az évjárattól függően még viszonylag esős lehet.

Általában kissé hidegebb van, mint tavasszal, de így is ez a legjobb időszak a túrázásra, és ezért a legzsúfoltabb is. Nagy magasságban a lodge-ok rendkívül zsúfoltak lehetnek, főleg októberben, amikor a régióban a turisták száma tetőzik.

Tél (december, január és február)

Határozottan lehet túrázni, de nagy magasságban igazán hideg lehet, éjszaka akár -30 fokig is lemehet a hőmérséklet. A nappalok rövidek, és sok hó eshet, ami néhány hágó lezárásával jár (általában nem a hagyományos alaptábor-útvonalat érinti).

Mindenesetre ha nem félsz a hidegtől és a hótól, ez jó időszak lehet a régióban való túrázásra, és elkerülheted a tömegeket, de győződj meg róla, hogy megfelelő felszerelésed van!

Cheplung faluja.

Nehézség és felkészülés az Everest-alaptábor trekkinghez

A trekking biztosan nem erdei séta, és a magasság, főleg az alaptábor közelében, biztosan érezteti hatását, de bárki teljesítheti, aki elfogadható kondícióban van.

Egy objektív adat: a trekkinget az apukámmal teljesítettem, aki bár határozottan edzettebb, mint a vele egykorúak többsége, mégis 63 éves, és biztosan nincs olyan regenerálódási ideje, mint a sokkal fiatalabbaknak. Arról nem is beszélve, hogy mi Phapluból indultunk, így a Luklából induló útvonalhoz képest hat nem éppen könnyű túranappal többet tettünk meg, és nem volt teherhordónk.

Ha tehát úgy döntesz, hogy Luklából indulsz, és esetleg teherhordót is fogadsz, a trekking sokak számára megvalósíthatóvá válik. Ezzel együtt azt tanácsolom, hogy vedd komolyan a felkészülést: az előző hónapokban igyekezz hetente legalább kétszer elmenni 4–5 órát egyvégtében gyalogolni, hogy szimuláld az útvonalon egy tipikus napot. Ideális esetben a hátizsákot is rendesen meg kellene pakolnod, esetleg ugyanakkora súllyal, mint amit a trekking alatt viszel. Az útmutató későbbi részében több információt és tippet találsz a magasság kezeléséről.

A Három hágó trekking viszont határozottan keményebb, mint az Everest-alaptáborhoz vezető, de ebben az esetben is, ha jó kondícióban vagy, elvileg egyáltalán nem lehet probléma.

Naplemente Thaméban.

Az Everest-alaptábor trekking útvonalai

Ahogy korábban láttuk, az Everest-alaptábor elérésére lényegében három útvonal van; a klasszikus, Luklából induló útvonal részletes leírásával kezdem. A másik két, Jiriből és Salleriből induló útvonalnál csak a Lukláig tartó szakaszt írom le részletesen, mert Lukla magasságába érve ugyanazt az utat kell követni.

Végül a Három hágó trekking, amely technikailag nem tartalmazza az Everest-alaptábor meglátogatását, de a gyakorlatban sokan beiktatják ezt a rövid kitérőt, amint megérkeznek Lobuchéba.

Az alábbi útvonalat úgy terveztem, hogy csak délelőtt, kora délutánig gyalogolj (néhány ritka kivételtől eltekintve), naponta összesen 5–6 órát, és csak akkor ebédelj, amikor megérkeztél az úti célra. Nagyjából 7–7 és fél körül indulsz, és legkésőbb 13–14 óra körül érkezel. Valószínűleg kissé gyorsabbak vagyunk az átlagembernél, ezért ha az első napok után nem jönnek ki a számok, igazodj ehhez.

Legalább három jó oka van, hogy ezt a stratégiát válaszd:

  • Az időjárás egész évben általában reggel a legjobb, így jobb a kilátás, és kisebb az esély az esőre.
  • Ha kihagyod a pihenőt, nem töröd meg a ritmust, és főleg nem gyalogolsz teli hassal, ami miatt a vér az emésztőrendszer felé terelődik, és ez, főleg nagy magasságban, nagyon rossz ötlet. Miután megérkeztél az úti célra, minden időd megvan, hogy pihenj és regenerálódj.
  • Ha megérkezel az úti célra, és csak utána ebédelsz, gyakran megspórolod a szoba árát. A lodge-ok 99%-a, főleg alacsonyabb magasságban, nagyon is hajlandó ingyen adni a szobát a három étkezésért cserébe; ha viszont útközben megállsz enni, az étkezések kettőre csökkennek, és a lodge vonakodóbb lehet ingyen adni a szobát.

Egy másik dolog, amit érdemes észben tartani, hogy valójában gyakorlatilag bárhol meg lehet állni az útvonal mentén. Főleg alacsonyabb magasságban a falvak rövid távolságra vannak egymástól, és az ajánlott szakaszok nyugodtan módosíthatók a következő faluval. Ráadásul a falvak között is igazán sok a lodge/tea house, így lényegében végtelen lehetőség van megállni, ha elfáradtál, vagy egyszerűen még egy kicsit tovább akarsz gyalogolni, miután megérkeztél a kijelölt úti célra.

Végül azt tanácsolom, hogy töltsd le az Organic Maps alkalmazást; offline is működik, miután letöltötted a térképeket, és szerintem fantasztikus eszköz a trekkingek teljesítéséhez.

12 napos útvonal az Everest-alaptáborba, Luklából indulva

Ez a trekking legrövidebb változata; az alaptábor gyorsabb eléréséhez lényegében csak helikopterrel lehet eljutni. Bár a három útvonal közül ez a legrövidebb, egyben a legdrágább is, mert csak a Katmandu–Lukla oda-vissza repülőjegy több mint 300 $-ba kerül, alig 30 perc repülésért, és a Yeti Airlines oldalán lehet megvásárolni.

Figyelembe véve, hogy az egész trekking költsége – Salleriből indulva, és a legrövidebb változathoz képest néhány kitérővel, összesen 20 nap alatt – fejenként körülbelül 370 € volt, ha van időd és kedved, csak abból a pénzből, amit a luklai repülőjegyre költenél, nyugodtan megfinanszírozhatnád az egész trekkinget.

Megértem, hogy van, akinek az idő nem elhanyagolható tényező, és a pénz másodlagos, ezért itt a Luklából induló útvonal.

Pangboche faluja.

1. nap. Repülés Katmandu–Lukla (körülbelül 30 perc) / Gyaloglás Lukla–Phakding (4 óra, 8 km)

Lukla (2860 m) – Phakding (2610 m)

Nyomatékosan azt tanácsolom, hogy korán reggel repülj, hogy előtted legyen az egész nap, az esetleges késéseket is figyelembe véve, amelyek úgy tűnik, gyakoriak. A repülést rendkívül látványosnak írták le nekem, ezért élvezd a tájat.

Luklába érve egy rendkívül jól járható szakasz vár rád Phakdingig, nagyrészt sík, vagy akár enyhén lejtős.

2. nap. Phakding–Namche Bazar (6–7 óra, 10 km)

Phakding (2610 m) – Monjo (2835 m) – Namche Bazar (3440 m)

Ebben az esetben is azt tanácsolom, hogy indulj korán, hogy elkerüld a nemzeti park bejáratánál Monjóban kialakuló sort. Mi délelőtt közepén érkeztünk lentebbről, és 40 percet álltunk sorban a jegyekért.

Mindenesetre a Phakding és Monjo közötti szakasz rendkívül jól járható, és hasonló az előző naphoz. Amint megérkezel Monjóba, és belépsz a nemzeti parkba, kezdődik egy végtelen emelkedő, amely gyakorlatilag soha nem enged Namche Bazarig.

Csak 5 km emelkedő, de az ajánlott menetidő 6 óra, ami valószínűleg túlzás; mi már akklimatizálódtunk az Annapurna-körtúrán, és 3 óránál rövidebb idő alatt felmentünk. Mindenesetre így is derekas kaptató, és a magasság éppen ezen a ponton kezdi sokaknak éreztetni a hatását.

Megjegyzés: Ha nem vásároltad meg Luklában az engedélyedet (Khumbu Pasang Lhamu Rural Municipality Entry Permit), akkor Monjóban kell megvenned, a kis iroda a nemzeti park bejárata előtt van; mindenesetre ne aggódj, mert biztosan kérni fogják, hogy mutasd meg az engedélyt, vagy ha nincs, vedd meg. Itt nem álltunk sorban, mert a legtöbb embernek már megvolt az engedélye, nagy valószínűséggel Luklában szerezték meg.

Hajnal Namche Bazarban.

3. nap. Namche Bazar (pihenőnap / akklimatizáció)

Ezt a napot kihagytuk, mert – ahogy az imént mondtam – már akklimatizálódtunk az Annapurna-körtúrán. Ha nálad nem ez a helyzet, mindenképp ajánlott a napot Namche Bazarban tölteni, hogy a tested alkalmazkodhasson a magassághoz.

Ajánlott emellett aktívnak maradni, például felmenni a várost körülvevő számos kilátópont egyikére. Ha hiányzik valamilyen felszerelés, vagy esetleg kényeztetni szeretnéd magad azzal, hogy valami mást eszel a tipikus helyi ételeken kívül, ez az ideális hely, mert inkább igazi városról van szó, mint faluról: éttermek, bárok, wifi, boltok, ATM-ek stb. stb. vannak.

A szálláshelyek is itt határozottan nagy számban vannak, köztük kiváló minőségű szállodák, mint a Hotel Khangri, de ha te is takarékosan utazol, mint mi, ezt a lodge-ot ajánlom: az étkezésekért cserébe a család, amely egyébként igazán aranyos, hajlandó ingyen adni szobát, wifit és zuhanyt (hideg, de ha akarod, fizethetsz érte, hogy meleg legyen), biztosíthatlak, hogy Namchéban ez igazi üzlet.

4. nap. Namche Bazar–Tengboche (4–6 óra, 8 km)

Namche Bazar (3440 m) – Tengboche (3870 m)

Namchéből kifelé az első kilométerek igazán kellemesek és rendkívül jól járhatók, nagyrészt síkok. Nagyjából két óra után eljutsz a völgy aljára, ahol egy ellenőrzőpont (check point) van; innen szép emelkedő kezdődik Tengbochéig, 600 méter szintkülönbség, ami ezen a magasságon érezteti hatását, de amint felérsz a csúcsra, véget ér a napi gyaloglás.

Tengbochében található egy buddhista kolostor is, amely meglátogatható, és nagyon érdekes felfedezni. Kis érdekesség: a híres Tenzing Norgay a közeli Thame faluban nőtt fel. Aki nem tudná: Tenzing Norgay az a serpa, aki Edmund Hillaryvel együtt elsőként hódította meg az Everest csúcsát 1953-ban.

Tengboche kolostora.

5. nap. Tengboche–Dingboche (4–6 óra, 10 km)

Tengboche (3870 m) – Pangboche (3930 m) – Dingboche (4360 m)

A nap lejtmenettel kezdődik, de utána az ösvény lényegében folyamatosan emelkedik. Ezen a szakaszon a fák elkezdenek eltűnni, a növényzet cserjékre szűkül, és ennek következtében az egész út alatt ki vagy téve a napnak. A kilátás kezd igazán érdekessé válni.

Megjegyzés: Főszezonban, nagyjából április, május, szeptember és október idején, ennél a pontnál nyomatékosan azt tanácsolom, hogy legalább előző nap foglald le a szállásodat. Innentől kezdve nincs sok lodge, és az állomások gyakorlatilag kötelezőek, a veszélye, hogy szoba nélkül maradsz, és az étkezőben kell töltened az éjszakát Lobuchéban és Gorak Shepben, igazán nagy. A foglaláshoz elég megkérni azt a lodge-ot, ahol éppen vagy, hogy telefonáljon; mindenki ismeri egymást, és tudják, mit kell tenni.

6. nap. Dingboche (pihenőnap / akklimatizáció)

Ebben az esetben is teljesen kihagytuk ezt a napot, mert már akklimatizálódtunk az Annapurna-körtúrán, de ha nálad nem ez a helyzet, ajánlott a napot Dingbochéban tölteni, hogy a tested alkalmazkodhasson a magassághoz. Ha rendkívül jól érzed magad, továbbmehetsz a 7. napra, de ez teljesen szubjektív: hallgass a testedre.

Lehetséges kitérő Chukhung felé

Ha van két extra napod, itt lehetőséged van egy igazán érdekes kitérőre, amelyet ajánlok. Ha nincs problémád a magassággal, ezen a napon (vagy akár az előzőn) elmehetsz Chukhungig, lényegében a Három hágó trekking útvonalát követve, másnap reggel felmehetsz a Chukhung Rira, és ugyanazon az ösvényen visszatérhetsz Dingbochéba vagy Pherichébe; nem szükséges feljutni a Chukhung Ri csúcsára (5500 m felett van). Az első kilátópont, 5375 m magasan, kellően látványos panorámát nyújt, és kétségkívül az egész trekking egyik legnagyobb élménye (highlight) volt.

Mi már akklimatizálódtunk, és alig több mint másfél óra alatt felmentünk, a chukhungi lodge-ból nagyjából fél ötkor indulva, de valószínűleg, ha nem lettünk volna akklimatizálódva, legalább két órát vett volna igénybe; napfelkeltekor biztosan szebb, de nyugodtan megteheted napközben is.

A chukhungi lodge-ok összebeszélnek az árakban: 500 rúpia egy kétágyas szobáért, és nincs alku, ezért érdemes a legjobbat választani, a Khangri Resort a csúcs. Ha még tovább akarod nyújtani a kitérőt, Chukhungból úgy is dönthetsz, hogy egynapos kirándulásként meglátogatod az Island Peak alaptáborát.

Panoráma a Chukhung Riről.

7. nap. Dingboche–Lobuche (4–6 óra, 7 km)

Dingboche (4360 m) – Lobuche (4940 m)

A nap egy kellemes, enyhén emelkedő, majdnem sík szakasszal kezdődik egy gyönyörű völgyön át, amíg át nem kelsz egy kis patakon, ahol kicsit följebb van egy kis lodge, amely frissítőpontként működik. Innen aztán egy derekas, nagyjából 300 méteres kaptató következik, amelynek tetején egy gyönyörű kilátópont van egy emlékművel, amely az egész völgyre rálát.

E megerőltetés után az ösvény kisimul, és hasonló az előbb megtett enyhén emelkedő, majdnem sík szakaszhoz egészen Lobuche kis faluig. Mi a Mother Heart Lodge-ban töltöttük az éjszakát; a szobát két nappal korábban a chukhungi lodge foglalta le nekünk, így nem volt választásunk, de szerintem vannak jobb lehetőségek. A New EBC Guesthouse úgy tűnik, messze a legjobb lehetőség, de állítólag a túraszervezők sok nappal előre telepakolják. Mindenesetre itt is összebeszélnek a lodge-ok az árakban: 700 rúpia egy kétágyasért.

Megjegyzés: Itt van egy igazán érdekes alternatíva azoknak, akiknek nincs költségvetési problémájuk, és főleg büszkeség forrása nekünk, olaszoknak. Lobuche falutól körülbelül 1,5 km-re, Gorak Shep irányában ugyanis van egy olasz kutatóközpont, amelyet „La Piramide” néven ismernek, és ahol meg lehet szállni. Beszéltem két emberrel, akik ott aludtak, és azt mondták, hogy a létesítmény igazán szép. Körülbelül 50 $-t kell fizetni, minden étkezés és a meleg zuhany benne van, ha egy kis kényelmet keresel nagy magasságban, ez jó választás lehet.

Lobuche faluja.

8. nap. Lobuche–Gorak Shep–Everest-alaptábor–Gorak Shep (5–8 óra, 15 km)

Lobuche (4940 m) – Gorak Shep (5160 m) – Everest-alaptábor (5364 m)

Ezen a napon érkezel meg végre az Everest-alaptáborba. Az első szakasz az előző nap végének folytatása, a völgy alján halad, pár kilométer után azonban egy igazán idegesítő hegymenet-lejtmenet kezdődik, amely a nagyon egyenetlen sziklás talajjal és az itt kialakuló tölcséreffektussal együtt elég sok időt vehet igénybe.

Mi korán indultunk, és alig kevesebb mint két óra alatt értünk Gorak Shepbe, de ismét: mi már akklimatizálódtunk, ezért szerintem a 3–4 óra reálisabb. Ha megérkeztél Gorak Shepbe, hagyd a hátizsákodat a lodge-ban (vagy legalább ürítsd ki, amire nincs szükséged), és indulj tovább az Everest-alaptábor felé; minél előbb indulsz, annál jobb, hogy elkerüld a délutáni felhőket.

Gorak Shepből az alaptáborig nagyjából 1–2 óra, nincsenek nagy emelkedők, de az útvonal a Gorak Shepbe érkezés előtti utolsó szakaszhoz hasonló (egyenetlen talaj és tölcséreffektus). Ha megérkeztél az alaptáborba, élvezd, csináld meg a kötelező fotókat, aztán térj vissza Gorak Shepbe pihenni, mert másnap a Kala Patthar megmászása vár rád.

Itt a Yeti Resortban töltöttük az éjszakát, ez volt a legrosszabb lodge az egész trekking alatt, de a szobát két nappal korábban lefoglalták nekünk, így nem volt választásunk; szerintem mindenesetre vannak jobb lehetőségek. 700 rúpia egy kétágyas szobáért.

Megjegyzés: Ha nem érdekel, vagy egyszerűen nem érzed magad formában, egyáltalán nem szükséges Gorak Shepben éjszakázni. Csak akkor hasznos, ha másnap reggel fel akarsz mászni a Kala Patthar csúcsára (5545 m), de ha akarod, a hátizsákodat Lobuchéban is hagyhatod, felmehetsz az alaptáborba, aztán visszatérhetsz Lobuchéba éjszakázni, mielőtt másnap elkezdenél lefelé jönni.

Everest-alaptábor.

9. nap. Gorak Shep–Kala Patthar–Gorak Shep–Pheriche (5–8 óra, 15 km)

Gorak Shep (5160 m) – Kala Patthar (5545 m) – Gorak Shep (5160 m) – Lobuche (4940 m) – Pheriche (4280 m)

A Kala Patthar csúcsára felmászni nem éppen séta, és egyáltalán nem szükséges, de ha van kedved hozzá, és jól érzed magad, ajánlom. Én sötétben indultam, hogy hajnalra felérjek a csúcsra, és nagyjából másfél órába telt (már akklimatizálódtam), de akár 2–3 óráig is tarthat. Mindenesetre dönthetsz úgy is, hogy csak félútig mész fel; onnantól a kilátás már nem javul sokat, és inkább csak arról lenne szó, hogy elmondhasd: „Felértem a csúcsra!”.

Ha úgy döntesz, hogy korán reggel mész fel, ahogy én is tettem, azt tanácsolom, hogy öltözz fel rendesen: felfelé menet gyorsan átmelegszik az ember, de abban az időben, amit a csúcson töltöttem a napfelkeltére várva, szó szerint megfagytam.

Miután visszaértél Gorak Shepbe, ugyanazon az ösvényen mész le, mint előző nap, az emlékműhöz vezető emelkedő aljáig, még mielőtt Lobuchéba érnél, ahol Dingboche helyett Pheriche felé kell lejönni.

Itt azt tanácsolom, hogy a White Yakban aludj. A tulajdonos hajlandó ingyen adni a szobát az étkezésekért cserébe. Az étel kiváló, az adagok bőségesek, és van egy szép külső helyiség, ahol pihenhetsz, és amely az üvegházhatásnak köszönhetően nappal rendkívül kellemes hőmérsékletet biztosít.

Naplemente Pherichében.

10. nap. Pheriche–Namche Bazar (6–8 óra, 15 km)

Pheriche (4280 m) – Pangboche (3930 m) – Tengboche (3870 m) – Namche Bazar (3440 m)

Ez egy elég hosszú nap, de az, hogy lejjebb ereszkedsz, elvileg segít visszanyerni az erődet. Ráadásul az ösvény, amely ugyanaz, mint odafelé, főleg lejtmenet, ami elvileg nem kis segítség.

Határozottan gyors tempóban mi 6 óra alatt tettük meg, de valószínűleg a 7–8 óra a reálisabb.

11. nap. Namche Bazar–Lukla (6–8 óra, 18 km)

Namche Bazar (3440 m) – Monjo (2835 m) – Phakding (2610 m) – Lukla (2860 m)

Ez is elég hosszú nap, amely ugyanazt az ösvényt járja végig, mint odafelé, és nagyrészt lejt; a térded ezen a ponton már segítségért kiálthat, de ez az utolsó megerőltetés, tarts ki!

12. nap. Repülés Lukla–Katmandu (körülbelül 30 perc)

Visszatérés Katmanduba. Ha van időd és kedved, itt akár úgy is dönthetsz, hogy az alább leírt másik két kiindulópont egyikén keresztül térsz vissza Katmanduba, így megspórolsz egy kis pénzt, de főleg a trekking jóval kevésbé kommersz és forgalmas szakaszán haladsz, mint a Luklából induló szakaszon.

Nagyjából 2–3 extra nap, ha Phaplu/Salleri felől térsz vissza, és 6–8 nap, ha Jiri felől.

Szürkület a Kala Pattharról, az Everest a bal oldalon.

18 napos útvonal az Everest-alaptáborba, Salleriből / Phapluból indulva

Ezt az útvonalat követtem én személyesen, és ideális annak, aki repülés nélkül és a lehető legkevesebb pénzből szeretné elérni az Everest-alaptábort, természetesen ha van néhány extra napja. Emellett szép módja annak, hogy a régió jóval kevésbé járt részein és a tömegturizmus által kevésbé érintett falvakon át gyalogolj, ha figyelembe vesszük, hogy az Everest-alaptábort elérők valószínűleg több mint 90%-a Luklába repüléssel indul.

A Luklából induló útvonalhoz képest hat nappal több kell, három odafelé és három visszafelé, talán négy is elég, ha hajlandó vagy napi 8–10 órát gyalogolni, bár én személy szerint nem ajánlom. A trekking egy nappal odafelé és egy nappal visszafelé való lerövidítésének másik módja, ha Salleriből jeeppel mész Kharikholába, ahogy később leírom.

Surke faluja.

1. nap. Busz/Jeep Katmandu–Salleri (9–16 óra, 260 km)

A Katmanduból induló úthoz két lehetőséged van: a leggyorsabb a jeep, indulás 5:30-kor, 9–10 óra néhány megállóval ebédelni, reggelizni és mosdóba menni; ez a legkényelmetlenebb lehetőség, a jeep ugyanis nem kevesebb mint tíz embert visz – kettőt elöl, négyet hátul, és még négyet azon a részen, ami általában a csomagtér.

Ha szerencséd van, és elöl ülhetsz a sofőrrel, szerintem az utazás nem olyan rossz, de mi az odautat a hátsó sorban, a visszautat a középsőben tettük meg (valamivel jobb), de mindenesetre életem egyik legkényelmetlenebb utazása volt, és hidd el, sokat utaztam. A tanácsom, ha nem vagy olyan fukar, mint én, és a legkényelmesebben akarsz utazni: vegyél két helyet, vagy az egész sort, ha ketten vagy hárman vagytok.

A jeep ára 1400–1500 rúpia; ezt az árat visszafelé könnyen megkapod, odafelé viszont nehezebb, mert személyesen el kellene menni Chabilba (innen indulnak a jeepek és a buszok is Salleribe), ami Thamelből majdnem 5 km gyalog, taxival 300–400 rúpia egy útra. Az alternatíva egy helyi busz a Ratna Parkból. Mi inkább kicsit többet fizettünk: 1800 rúpiát egy thameli irodának.

A második lehetőség a helyi busz, amely szintén mindig Chabilból indul; ez biztosan kényelmesebb, mert legalább rendes ülés van, de a különféle megállókkal, ahol az emberek le- és felszállnak, akár 16 óra is lehet, mire megérkezik. Az ára 1000–1100 rúpia. Technikailag van egy harmadik lehetőség is: a Katmanduból induló repülőjárat (Phaplunak van repülőtere), de a költségeket nézve akkor már talán jobban megéri egyenesen Luklába repülni.

Akár buszt, akár jeepet választasz, miután megérkeztél Salleribe, azt tanácsolom, hogy sétálj el pár kilométert Phapluig, csak hogy kinyújtsd a lábad, és kicsit lerövidítsd a másnapot.

Phapluban a repülőtérrel szemben lévő Hotel New Shrestha ingyen adott szobát és wifit az étkezésekért cserébe, visszafelé pedig 1500 rúpiáért eladta nekünk a jeepjegyet, a szállodához érkező felvétellel; ajánlott.

Megjegyzés: Ha Salleribe megérkezve gondban vagy az idővel, jeeppel is mehetsz Kharikholába, így másfél napi gyaloglást spórolsz meg. A Salleri–Kharikhola út azonban nagyon rossz állapotban van, az utazás valószínűleg még traumatikusabb, mint a Katmanduból megtett, mert 30 km-hez 5–6 óra kell; az ára 1300–1400 rúpia.

Kharikhola felülről nézve.

2. nap. Phaplu–Nunthala (6–7 óra, 18 km)

Phaplu (2500 m) – Ringmu (2810 m) – Taksindu (2930 m) – Nunthala (2220 m)

Az út első részén az országúton gyalogolsz, enyhe emelkedőn, a forgalom gyakorlatilag nulla, így egyáltalán nem probléma. Ringmu magasságába érve elhagyod az utat, és az ösvény összeér a Jiriből jövővel.

Itt az ösvény, amely időnként keresztezi az utat, emelkedni kezd a hágó felé, ahonnan a csúcsra érve remek kilátás nyílik a völgyre; van ott egy igazán szép sztúpa is, amelyet éppen felújítottak, amikor arra jártunk. Innen Nunthala faluig már csak lejtmenet, egy óra vagy kicsivel több.

Azt tanácsolom, hogy a Shangrilla Lodge-ban aludj, kiváló szálláshely, kiváló étel és ingyenes wifi. Emellett hajlandók ingyen adni a közös fürdőszobás szobát az étkezésekért cserébe.

3. nap. Nunthala–Bupsa (5–6 óra, 11 km)

Nunthala (2220 m) – Jubing (1660 m) – Kharikhola (2100 m) – Bupsa (2300 m)

A nap lejtmenettel kezdődik, nagyrészt erdőn és néhány kis földműves falun át. Amint leérsz a völgy aljára, átkelsz egy függőhídon, aztán hosszú emelkedő következik Kharikholáig, ahol az ösvény pár kilométerre kisimul, mielőtt újra emelkedni kezd Bupsa felé.

Itt azt tanácsolom, hogy a Bupsa Guesthouse-ban aludj, amely a falu bejáratánál van. Ingyen szoba és wifi az étkezésekért cserébe, kiváló étel és kiváló kilátás a völgyre. Ha kicsit le akarod rövidíteni a másnapot, továbbmehetsz pár kilométert Khartéig vagy Puiyáig. Mi odafelé Puiyába akartunk eljutni, de aztán elkezdett esni, és Khartében álltunk meg, ahol a lodge-ok nagyon puritánok. Puiyában a színvonal határozottan jobb, de elég hosszú nap lesz belőle.

A hágó, mielőtt leereszkedsz Nunthalába.

4. nap. Bupsa–Cheplung (7 óra, 17 km)

Bupsa (2300 m) – Kharte (2530 m) – Puiya (2760 m) – Surke (2270 m) – Cheplung (2690 m)

A nap emelkedővel kezdődik, majd egy szinte sík szakasz következik, végül nagy lejtmenet Surkéig, ahol újra emelkedni kezdesz Cheplung felé. Itt a falu bejáratánál lévő első lodge-ban aludtunk, amelynek azonban nem emlékszem a nevére; szoba ingyen az étkezésekért cserébe, és meleg zuhany mindössze 100 rúpiáért, igazi üzlet.

Megjegyzés: Egyáltalán nem kell Luklán átmenned, ha így tennél, feleslegesen megnyújtanád az utat.

Lényegében innentől nyugodtan követheted a Luklából induló útvonalnál leírt útvonalat – a 2. naptól kezdve, azzal a különbséggel, hogy Phakding helyett Cheplungból indulsz, így kicsit hosszabb lesz a nap.

Röviden:

5. nap. Cheplung–Namche Bazar (7–8 óra, 15 km)

6. nap. Namche Bazar (pihenőnap / akklimatizáció)

7. nap. Namche Bazar–Tengboche (4–6 óra, 8 km)

8. nap. Tengboche–Dingboche (4–6 óra, 10 km)

9. nap. Dingboche (pihenőnap / akklimatizáció)

Lehetséges kitérő Chukhung felé, lásd a Luklából induló útvonalat.

10. nap. Dingboche–Lobuche (4–6 óra, 7 km)

11. nap. Lobuche–Gorak Shep–Everest-alaptábor–Gorak Shep (5–8 óra, 15 km)

12. nap. Gorak Shep–Kala Patthar–Gorak Shep–Pheriche (5–8 óra, 15 km)

13. nap. Pheriche–Namche Bazar (6–8 óra, 15 km)

14. nap. Namche Bazar–Cheplung (6–7 óra, 15 km)

15. nap. Cheplung–Bupsa (7 óra, 17 km)

16. nap. Bupsa–Nunthala (5–6 óra, 11 km)

17. nap. Nunthala–Phaplu (6–7 óra, 18 km)

Nem kell egészen Salleriig gyalogolni. Az odaúttal ellentétben, ahol a jeep utolsó megállója Salleri, és onnan kell Phapluig gyalogolni, visszafelé a phaplui lodge-ok megszervezhetik a felvételt egyenesen innen.

18. nap. Busz/Jeep Phaplu–Katmandu (9–16 óra, 260 km)

Dingboche faluja.

23 napos útvonal az Everest-alaptáborba, Jiriből indulva

Ez a leghosszabb trekking az Everest-alaptábor eléréséhez, egyben az eredeti változat, amelyet az 1950-es években Edmund Hillary (angolul) – az új-zélandi hegymászó, aki 1953-ban Tenzing Norgay serpával együtt elsőként hódította meg az Everest csúcsát – járt be, mielőtt megépült volna a luklai repülőtér.

Lényegében a Luklából induló útvonalhoz képest nagyjából 6 nap gyaloglás adódik hozzá, hogy Jiriből eljuss Luklába rizsteraszokon és jellegzetes falvakon át, amelyek távol vannak a tömegturizmustól. Ha ide megérkeztél, az útvonal lényegében ugyanaz, ezért röviden írom le, hogy ne ismételjem magam.

Megjegyzés: Mivel személyesen nem csináltam végig, csak az interneten talált információkat közlöm, és azt, amit sikerült kiolvasnom az útvonal magassági profiljából.

1. nap. Busz Katmandu–Jiri (7–8 óra, 190 km)

A Katmanduból induló úthoz két lehetőséged van: a mikrobusz, amely 500–600 rúpiába kerül és körülbelül 8 órát vesz igénybe, előző nap érdemes lefoglalni, hogy biztosan legyen helyed, tart egy-két megállót mosdóra és evésre, de lényegében közvetlen busz. A másik lehetőség a helyi autóbusz, amely a megállókon kívül az út mentén is megáll felvenni az embereket, így legalább pár órával tovább tart, 10–12 órát.

Mindkettő reggel 6 és 8 között indul a Ratna Parkból, az autóbusz-pályaudvarról, amely Thamelből délre található (a negyed, ahol a legtöbb szálláshely van Katmanduban), és kényelmesen elérhető gyalog; ahogy már mondtam, azt tanácsolom, hogy az előző napon vedd meg a jegyeket, és erősítsd meg az indulási időt. Az út hegyeken át kanyarog, ezért ha hajlamos vagy az autóbetegségre, boldogtalan napod lehet. A hosszú utazás után azt tanácsolom, hogy Jiriben töltsd az éjszakát.

Megjegyzés: Van olyan busz is, amely Bhandarig közlekedik, de a Jiri és Bhandar közötti útszakasz nagyon rossz állapotban van, és Katmanduból indulva akár 18 óra is lehet; az ára 800–900 rúpia.

Ösvény Namchétól Thaméig.

2. nap. Jiri–Bhandar (7–8 óra, 18 km)

Jiri (1905 m) – Bhandar (2190 m)

Sokan úgy döntenek, hogy az első napon egészen Bhandarig gyalogolnak, de ez hosszú és fárasztó nap, sok hegymenettel-lejtmenettel és jócskán szintkülönbséggel. Ha két részre akarod osztani a napot, azt tanácsolom, hogy Shivalayában aludj, amely nagyjából félúton van.

3. nap. Bhandar–Sete (5–6 óra, 13 km)

Bhandar (2190 m) – Sete (2575 m)

A nap lejtmenettel kezdődik, két falun át, amíg el nem éred a völgy alját, aztán egy szinte sík szakaszon haladsz tovább Kenja faluig, ahonnan meredek emelkedő indul Sete felé.

4. nap. Sete–Junbesi (6–7 óra, 13 km)

Sete (2575 m) – Junbesi (2670 m)

A nap emelkedővel folytatódik az erdőn át, amíg el nem éred a Lamjura-hágót, ahonnan aztán lemész Junbesibe, a régió egyik legnagyobb településére.

5. nap. Junbesi–Nunthala (7–8 óra, 16 km)

Junbesi (2670 m) – Nunthala (2220 m)

Enyhe emelkedővel indulsz az erdőn át, ahonnan messziről látható az Everest-hegy. Átmész Ringmo falun, ahol csodálatos tibeti építészeti példákat csodálhatsz meg, és végül jön az utolsó megerőltetés a hágó leküzdéséhez, mielőtt megkezdenéd a szelíd lejtmenetet Nunthala felé, ahol a trekking csatlakozik a Salleriből/Phapluból induló, korábban leírt Everest-alaptábor útvonalhoz.

Napfelkelte Pherichében.

Röviden:

6. nap. Nunthala–Bupsa (5–6 óra, 11 km)

7. nap. Bupsa–Cheplung (7 óra, 17 km)

8. nap. Cheplung–Namche Bazar (7–8 óra, 15 km)

9. nap. Namche Bazar–Tengboche (4–6 óra, 8 km)

10. nap. Tengboche–Dingboche (4–6 óra, 10 km)

11. nap. Dingboche (pihenőnap / akklimatizáció)

Lehetséges kitérő Chukhung felé, lásd a Luklából induló útvonalat.

12. nap. Dingboche–Lobuche (4–6 óra, 7 km)

13. nap. Lobuche–Gorak Shep–Everest-alaptábor–Gorak Shep (5–8 óra, 15 km)

14. nap. Gorak Shep–Kala Patthar–Gorak Shep–Pheriche (5–8 óra, 15 km)

15. nap. Pheriche–Namche Bazar (6–8 óra, 15 km)

16. nap. Namche Bazar–Cheplung (6–7 óra, 15 km)

17. nap. Cheplung–Bupsa (7 óra, 17 km)

18. nap. Bupsa–Nunthala (5–6 óra, 11 km)

Természetesen ezen a ponton dönthetsz úgy is, hogy Salleri/Phaplu felé térsz vissza Katmanduba, és megspórolsz magadnak pár nap gyaloglást.

19. nap. Nunthala–Junbesi (7–8 óra, 16 km)

20. nap. Junbesi–Sete (6–7 óra, 13 km)

21. nap. Sete–Bhandar (5–6 óra, 13 km)

22. nap. Bhandar–Jiri (7–8 óra, 18 km)

23. nap. Busz Jiri–Katmandu (7–8 óra, 190 km)

A thamei kolostor.

17 napos útvonal: Három hágó trekking és Everest-alaptábor

A Három hágó trekking, ha szó szerint vesszük, súrolja, de soha nem érinti az Everest-alaptábort, mégis remek kilátást nyújt a hegyre; sokan azonban úgy döntenek, hogy beiktatják a kitérőt, így azt teszik, amit Három hágó + Everest-alaptábor trekkingnek lehet nevezni.

Ennek a trekkingnek csak egy minimális részét tettem meg, gyakorlatilag azt, ami általában a kezdő szakasz Dingbochétől Chukhungig, és a záró szakaszt Thaméból Namchéig, így nem személyes tapasztalatból beszélek, de a nyomvonalon találkozott más túrázókkal folytatott beszélgetések alapján úgy tűnik, hogy ugyanolyan látványos, mint amilyen kemény trekking. A három hágó – a Kongma-, a Chola- és a Renjo-hágó – ugyanis rendre 5545, 5420 és 5345 méteren van, szóval nem éppen séta, főleg teherhordó nélkül.

Lényegében Luklát véve kiindulópontnak, itt egy lehetséges útvonal:

1. nap. Repülés Katmandu–Lukla (körülbelül 30 perc) / Gyaloglás Lukla–Phakding (4 óra, 8 km)

2. nap. Phakding–Namche Bazar (6–7 óra, 10 km)

3. nap. Namche Bazar (pihenőnap / akklimatizáció)

4. nap. Namche Bazar–Tengboche (4–6 óra, 8 km)

5. nap. Tengboche–Dingboche (4–6 óra, 10 km)

6. nap. Dingboche–Chukhung (2 óra, 4,5 km)

7. nap. Pihenő- és akklimatizációs nap. Lehetséges feljutás a Chukhung Rira.

Chukhungból akár meglátogathatod a közeli Island Peak alaptábort, vagy akár megszervezheted a csúcs megmászását is. Ebben az esetben igazi hegymászásról van szó, nem csak trekkingről, és minimális alpinista tapasztalat szükséges.

Az Island Peak, Nepálban Imja Tse néven ismert, 6189 m magas, és bár a kezdő hegymászók számára ideális megmászásnak tartják, biztosan nem mindenkinek való. Nem beszélve a költségről: 6000 méter fölött ugyanis különleges engedélyek szükségesek, és az egész könnyen kerülhet néhány ezer euróba.

Napfelkelte a Chukhung Rin.

8. nap. Chukhung–Kongma-hágó–Lobuche (8 óra, 9,5 km)

9. nap. Lobuche–Gorak Shep–Everest-alaptábor–Gorak Shep (5–8 óra, 15 km)

10. nap. Gorak Shep–Kala Patthar–Gorak Shep–Lobuche (4–5 óra, 8 km)

11. nap. Lobuche–Dzongla (2–3 óra, 6,5 km)

12. nap. Dzongla–Chola-hágó–Gokyo (7–8 óra, 12 km)

13. nap. Gokyo Ri – pihenőnap

A Gokyo Ri egy csúcs, amely mindössze 2 km-re van Gokyótól; többször is úgy írták le nekem, mint az egész régió legjobb panorámapontját, ezért tényleg úgy gondolom, hogy megéri.

14. nap. Gokyo–Renjo-hágó–Marlung (6–7 óra, 14 km)

15. nap. Marlung–Namche Bazar (5–6 óra, 16 km)

16. nap. Namche Bazar–Lukla (6–8 óra, 18 km)

17. nap. Repülés Lukla–Katmandu (körülbelül 30 perc)

Napfelkelte Lobuchéban.

Csomagolási lista az Everest-alaptábor trekkinghez

Mivel nem szükséges kempingezni, a szükséges felszerelés nem sok. Íme a hátizsákba pakolandó felszerelés és ruházat teljes listája.

Hátizsák – 50 liter bőven elég, de ha úgy döntesz, hogy nem viszel hálózsákot, valószínűleg a 40 is elég. Apa a Berghaus TrailHead 50-esét használta, én pedig a Kelty Redwing 50 utazóhátizsákomat; mindkettő kiváló hátizsák, az első kifejezetten trekkinghez készült, a második hibrid.

Okostelefon – Az ösvények jól jelzettek, de az Organic Maps kéznél tartása bizonyos helyzetekben határozottan segíthet.

LifeStraw, vízszűrő vagy szűrős kulacs – Mindhárom jó megoldás, amellyel jó sok pénzt spórolsz. Magasan egy palack víz akár 300 rúpiába is kerülhet. A tablettákat nem ajánlom, mert szerintem nem praktikusak, és hosszú távon drágák.

Fejlámpa – A legtöbb lodge-ban van lámpa a szobában, és valószínűleg a telefonoddal is kijönnél, de a fejlámpa kényelmesebb, főleg ha látni akarod a napfelkeltét a Kala Pattharon.

Hálózsák – Mindketten vittük, és nem bántuk meg, de elvileg meg is lehetsz nélküle. A lodge-ok mindig adnak legalább egy takarót, és gyakran ingyen kapható egy második is, ami a legtöbb helyzetben elég, de én egy könnyű hálózsákot higiéniai okokból is vinnék. Én személy szerint egy 0 °C komforthőmérsékletűt használtam, és soha nem fáztam.

Nyakmelegítő – Hasznos a hideg és a nap elleni védelemre is; én személy szerint soha nem indulok el a merinó gyapjú buffom nélkül, amelyet a por/szmog ellen is használok. Ha nem vagy a buff híve, azt tanácsolom, hogy vigyél sapkát, a nap tényleg komoly kárt tud okozni.

Thermoruha – Nappal soha nem használtam, de este a lodge-ban és pizsamaként alváshoz igazán hasznos, könnyű és kevés helyet foglal.

Szintetikus törölköző – Praktikus, könnyű, és gyorsan szárad.

Vízálló tok – Tartsd az iratokat és az engedélyeket víztől védve.

Kindle Paperwhite – Természetesen nem szükséges, de apa is, én is nagyon örültünk, hogy nálunk volt a lodge-okban pihenéssel töltött délutánokon.

Napszemüveg – Ha lehet, polarizált.

Térkép – Mi az összes trekkinget fizikai térkép nélkül teljesítettük, de jól jöhet; Pokharában/Katmanduban legfeljebb 400 rúpiába kerül.

Powerbank – Szinte mindig ingyen tölthetsz a lodge-okban, de magasan fizetni kell, és a powerbank sok pénzt megspórolhat neked; 10 000 mAh bőven elég, ha csak a telefont kell töltened.

Elsősegélycsomag – Vegyél egy előre összeállítottat, vagy állítsd össze magad.

Túracipő – Egy pár túracipő több mint elég az összes útvonal teljesítéséhez, de ha jobban szereted a bakancsot, könnyűt válassz. Én Columbia Peakfreak cipőt használtam, apa pedig Salomon LTR GTX cipőt.

Papucs – Igazán kényelmes este, hogy a lábad kicsit levegőzzön, és hogy lezuhanyozz; a flip-flopot nem ajánlom, mert kényelmetlen a zoknival viselni, ami nagy magasságban szükséges.

Merinó gyapjú zokni – Semmi sem veri a merinó gyapjút, ha trekkingzoknikról van szó. Mindketten Danish Endurance zoknit választottunk, és elégedettek maradtunk. Legalább 2–3 pár, hogy tudd mosni őket.

Könnyű hágóvas – Nekünk nem volt, de a Thorong-hágó napján és az Annapurna-alaptábor napján jól jött volna, azt azonban meg kell mondani, hogy áprilisban (amikor mi csináltuk a trekkinget) általában már nem szokott lenni hó. Lényegében évjárat és az évszak függvénye, amikor a trekkingeket csinálod; ősszel és késő tavasszal szerintem mindig fölöslegesek.

Túrabot – Szerintem nem kell vagyonokat költeni, ezek az AdventureAustria botok jól szolgáltak minket, és határozottan olcsók. Ha szkeptikus vagy a túrabotokkal szemben, arra kérlek, gondold át újra: főleg hosszú szakaszokon rengeteget segítenek.

Pehelykabát – Ha nem éppen meleg időszakban teljesíted a trekkinget, ezek a kabátok nagyon jól jönnek, kevés helyet foglalnak, és nagyon melegen tartanak.

Polár – Este, de gyaloglás közben is egy bizonyos magasság fölött nem éppen meleg van, és nagyon jól jön egy polár. Én gyakorlatilag minden este viseltem a sajátomat.

Vízálló kabát vagy poncsó – 20 napnál is hosszabb idő alatt csak egyszer kaptunk esőt, de mindig jobb a megelőzés, mint a gyógyítás.

Piperetáska – Napkrém, ajakbalzsam, szappan tokkal és esetleg egy darab marseille-i szappan a fehérnemű mosásához, fogkefe, fogkrém, dezodor és vécépapír (a lodge-ok soha nem adnak).

Mindehhez hozzátennék 2–3 szintetikus pólót, amelyek mosás után nagyon gyorsan száradnak, egy pár könnyű, átalakítható nadrágot (a lányok választhatnak egy leggingset), és egy vastagabb nadrágot, amelyet este vagy a hidegebb napokon viselhetsz nagy magasságban, végül 3 pár fehérneműt.

Lényegében ez minden, amire szükséged van a trekkinghez, de mindig megnézheted az utazásra viendő dolgok teljes listámat, hogy tényleg semmit se felejts el.

Természetesen egyáltalán nem szükséges, de én személy szerint mindig igyekszem a lehető legjobb állapotba hozni a testemet, és nem ártana, ha kéznél lenne néhány ásványi só (alacsonyabb magasságban igazán meleg lehet, és sokat izzad az ember), magnézium, amelyet este szedsz az izmok ellazítására, és esetleg omega-3 a gyulladások leküzdésére, főleg 10–20 nap trekking után.

Thame fentről nézve.

Vezető, teherhordó vagy önállóan

Megjegyzés: Sajnos 2023. április 1-jétől Nepálban sok trekkinget már nem lehet vezető nélkül teljesíteni. Szerintem ez valóságos szégyen, megint egy olyan döntés, amelyet a „biztonsági kérdések” mögött megbújó kapzsiság diktál. Remélem, hogy a nepáli kormány a jövőben felülvizsgálja a döntést, de jelenleg ez a helyzet. Szerencsére, amennyire megértettem, a probléma akkor áll fenn, amikor TIMS-t (Trekker’s Information Management System) akarsz szerezni, arra viszont nincs szükség az Everest-alaptábor trekking teljesítéséhez, ezért úgy tűnik, hogy az Everest-régiót egyelőre megkímélték, ahogy angolul olvasható itt: https://explorersweb.com/solo-trekking-banned-nepal/. Ennek ellenére szerintem jobb megvárni néhány közvetlen beszámolót, mielőtt azzal az elképzeléssel indulsz el, hogy vezetőre nincs szükség.

Ahogy korábban már mondtam, mi önállóan, teljesen saját szervezésben teljesítettük a trekkinget, és ezt megtenni igazán egyszerű. Eltévedni lényegében lehetetlen, mert az ösvény gyakorlatilag mindig egyértelmű és jól kitaposott. Ráadásul, főleg Luklától felfelé, szinte lehetetlen úgy gyalogolni, hogy ne lenne valaki szem előtt.

A ritka esetekben, amikor kétségeid lehetnek, mindig megnézheted az Organic Mapset, amelyben az útvonal egészében be van rajzolva, és az alkalmazás offline is tökéletesen működik. Ha mindez nem működne, mindig van a közelben egy falu vagy egy helyi, akitől útbaigazítást kérhetsz, bár erősen kétlem, hogy szükséged lesz rá.

Az egyetlen probléma, amely azoknak adódhat, akik önállóan teljesítik a trekkinget, a nagy magasságú szállás. Lobuche és Gorak Shep ugyanis szinte mindenki számára kötelező állomás, és főszezonban a lodge-ok gyakorlatilag mindig megtelnek; a szervezett túrák, de a vezetők/teherhordók is természetesen jól tudják ezt, ezért előre foglalnak; mindenesetre ne ess kétségbe.

A megoldás elég egyszerű: megelégedni azzal, hogy az étkezőben alszol, vagy megkérni a lejjebb lévő lodge-okat, hogy foglaljanak a te nevedre. Mi ezt a lehetőséget választottuk, hogy ne kockáztassunk, és minden rendben ment.

Nyilvánvaló, hogy nem mindenki érzi magát elég magabiztosnak ahhoz, hogy egyedül vágjon bele a trekkingbe, és otthonról is foglalhatók szervezett túrák, amelyek nem túlzottan drágák. Ha spórolni szeretnél valamit, közvetlenül Katmanduban foglalni biztosan olcsóbb.

Egy utolsó lehetőség, amelyet főleg annak ajánlok, aki a szervezett túrához képest bizonyos fokú szabadságot szeretne, hogy Katmanduba érkezve keres magának egy teherhordót/vezetőt; ha akarod, ezt az út mentén is meg lehet tenni, gyakran láttam táblákat, amelyek hirdették a szolgáltatást. Ez a lehetőség természetesen akkor is hasznos, ha úgy gondolod, hogy nem tudod a hátadon vinni a hátizsákodat.

A költsége körülbelül napi 20 $, és általában 20–25 kilót tud vinni, ezért akár három ember között is megosztható. Az ár általában magában foglalja az ő étkezését és szállását is, de jobb előre megegyezni.

Kötelező fotó az alaptáborban.

Étkezés és szállás a trekking során

Kezdjük a lodge-okról (néha teahouse-nak hívják őket), amelyek az út mentén találhatók, és amelyek kellemesen megleptek. Gyakorlatilag minden szálláshelyen, ahol megfordultunk, volt wifi, meleg víz és áram, és bár nagy magasságban ezek a szolgáltatások gyakran fizetősek, az, hogy szinte mindig megvannak, igazi meglepetés volt.

Mindig adnak legalább egy (szép vastag) takarót, és kérhető egy második is extra költség nélkül; mivel nekünk volt hálózsákunk, soha nem volt rá szükségünk, az egyetlen alkalommal, amikor láttam egy táblát, hogy az extra takaró fizetős, a High Campben volt (az Annapurna-körtúra mentén), ami egyben az egyetlen hely, ahol a vécé latrina volt, de 4900 méteren szerintem elfogadható! Az összes többi guesthouse-ban a vécék mindig rendesek voltak, néha ülős vécé is akad, de gyakrabban guggolós, egy vödörrel az öblítéshez.

A szobák igazán egyszerűek, és többnyire kétágyasak két külön ággyal és közöttük egy kis éjjeliszekrénnyel; alacsonyabb magasságban fürdőszoba is lehet a szobában. Mindig van továbbá egy közös helyiség (dining room), amely lényegében étkezőként szolgál; ez egyben az egyetlen helyiség, amelyet este fűtenek, amikor a magasság megkívánja.

Tipikus hegyi lodge.

Végül ne várj luxusszállodákat, de a szállások teljesen tisztességesek, persze minél följebb mész, annál egyszerűbbek lesznek, az elektromos csatlakozók (nem kell adapter) eltűnnek a szobákból, a meleg zuhany és a wifi fizetős lesz, és így tovább.

Az étel viszont gyakorlatilag állandó az egész útvonalon, a kínált konyha főleg négyféle: nepáli, indiai, kínai, és végül néhány nyugati étel. Az étlapokon általában ez van: tészta, rizs vagy pirított tészta zöldségekkel/csirkével/bivallyal/tojással/sajttal, főtt tojás/omlett, dal bhat (tipikus helyi étel rizzsel, zöldségekkel és lencselevessel), levesek (paradicsom, tojás, burgonya, fokhagyma, zöldség, csirke, tészta stb. stb.), pizza, palacsinta, zabkása, müzli, különféle teák, kávé, üdítők.

Megjegyzés: A húst nem ajánlom, hogy elkerüld a gyomorproblémákat, mert a tartósítási módszerek nem biztos, hogy a legjobbak.

Ahogy látod, elég nagy a választék, de mi személy szerint gyakran napi két adag dal bhatot ettünk, ami messze a legjobb étel, ha az ár/mennyiség arányról van szó, hiszen a repeta gyakorlatilag adott, és gyakran addig kérhetsz utána, amíg szét nem pukkadsz.

Ami a vizet illeti, néhány faluban biztonságos utántöltő állomások vannak, amelyek garantálják a víz iható minőségét, és határozottan környezetbarátabb megoldást jelentenek, mint a műanyag palackok. Ahogy korábban mondtam, nyomatékosan ajánlom a LifeStraw, a vízszűrő vagy a szűrős kulacs egyikét: pénzt spórolsz, és nem kell az utántöltő állomásokra hagyatkoznod.

Az Everest-alaptábor trekking költségei

Étel

Reggeli (zabkása, omlett, müzli)

Alacsony magasságban: 300–400 rúpia.

Magasan (3000–3500 m fölött): 500–600 rúpia.

Ebéd/vacsora (pirított rizs, pizza, tészta, dal bhat stb. stb.)

Alacsony magasságban: 450–500 rúpia.

Magasan (3500 m fölött): 700–800 rúpia.

Levesek

Alacsony magasságban: 200–250 rúpia.

Magasan (3500 m fölött): 300–450 rúpia.

Tea

Alacsony magasságban: 50 rúpia.

Magasan (3500 m fölött): 120 rúpia.

Víz

Alacsony magasságban: 50–100 rúpia.

Magasan (3500 m fölött): 200 rúpia.

Ahogy ebben az útmutatóban többször mondtam, nyomatékosan ajánlok egy LifeStraw-t vagy vízszűrőt vagy szűrős kulacsot.

Tipikus dal bhat.

Szállás

A szállás igazán olcsó, gyakran még ingyen is van, ha 2–3 étkezést elfogyasztasz, főleg ha van kedved alkudni. Mi például csak Pangbochében fizettünk a szobáért (250 egy kétágyasért), Chukhungban (500 rúpia egy kétágyasért), Lobuchéban (700 rúpia egy kétágyasért) és Gorak Shepben (700 rúpia egy kétágyasért).

Kettesben lenni egyértelműen előnyös helyzet az ár megtárgyalásakor, de egyedül is alacsony magasságban könnyen alhatsz ingyen, vagy legfeljebb 100–200 rúpiát fizetsz.

További figyelembe veendő költségek a meleg zuhany, a wifi és az áram; nagyjából mindhárom fizetős lesz Namche Bazartól felfelé; mi gyakorlatilag már nem zuhanyoztunk (a meleg zuhany, ha van, általában körülbelül 500 rúpiába kerül), én megtagadtam, hogy 5 €-t fizessek a wifi használatáért, és a powerbankommal simán fel tudtam tölteni a telefont és a fényképezőgépet.

Ellenkező esetben a töltés díja általában óránként vagy eszközönként van, de főleg nagy magasságban nem bíznék benne túlságosan; Gorak Shepben néhány srác azt mondta, hogy bár egész éjszaka töltőn hagyták a telefont, csak 10%-ra töltődött fel.

Bejárat Namche Bazarba.

Az Everest-alaptábor trekking teljes költsége

A mi trekkingünk költsége Phapluból indulva, az összes költséget beleértve (étkezés, szállás és engedélyek, de nem az országba való belépési vízum), valamint a Katmanduban töltött két nap kiadásait (a trekking előtti és utáni nap) fejenként 370 € volt. 20 napra körülbelül napi 20 € elvileg elegendő, mindenesetre azt tanácsolom, hogy legyen nálad legalább az egyenértéke napi 25 €-nak készpénzben; nagyjából ugyanezekre a költségekre számíts Jiriből indulva is (napi 20 € 23 napra, tehát körülbelül 460 €).

Ez napi három étkezéssel számolva, de gyakorlatilag extrák nélkül (alkohol, üdítők, édességek stb. stb.); egy másik észben tartandó dolog, hogy ketten gyakran kapható ingyen szállás, az egyetlen kivétel nálunk Lobuche, Chukhung és Gorak Shep volt.

Megjegyzés: Épp most fejeztük be az Annapurna-körtúrát, ezért a mi útvonalunk nem tartalmazott akklimatizációs napot (így két nap étkezést és szállást megspóroltunk a leírt útvonalhoz képest), cserébe viszont két kitérőt tettünk, Chukhung és Thame felé, amelyek két napunkba kerültek; röviden, így is 18 napot töltöttünk trekkinggel (ahogy a Phapluból induló leírt útvonal előirányozza), plusz két napot Katmanduban, összesen 20 napot.

Luklából indulva a költségek jelentősen megnőnek, mivel egyedül a repülőjegy 330 $ körül van, a trekking teljes költsége pedig nagyjából 600 € lehet a Luklából induló útvonal 12 napjára.

Mindenesetre, ha a repülőt kifizetted, az étkezés és szállás költsége nagyjából ugyanannyi, és napi átlag 20 € elvileg elegendő; azt tanácsolom azonban, hogy legyen nálad legalább az egyenértéke napi 25 €-nak készpénzben.

Kártyával fizetni egyáltalán nem magától értetődő, de technikailag lehet készpénzt felvenni Luklában és Namchéban; én mindenesetre azt tanácsolom, hogy ne bízz ebben túlságosan, és Katmanduban töltsd fel magad bőven készpénzzel.

A Nabil Bank akár 35 000 rúpia felvételét is lehetővé teszi 500 rúpia díj ellenében, a Standard Chartered Bank pedig akár 25 000 rúpiát díjmentesen. Ez a két legjobb lehetőség a készpénzfelvételre, attól függően, melyik kártyád van.

Hogy milyen kártyákat használj külföldön (anélkül, hogy vagyonokat költenél bankdíjakra), azt tanácsolom, hogy feltétlenül nézd meg ezt a cikket.

A pherichei völgy.

Biztonság az ösvényeken

Az egész terület (és általában Nepál) rendkívül biztonságos, soha nem éreztem magam fenyegetve, a helyiek rendkívül barátságosak és segítőkészek az egész útvonalon. Az ösvények jól kitaposottak és jártak, könnyen követhetők, de ahogy többször mondtam, kétség esetén mindig megnézheted az Organic Mapset.

Az egyetlen igazi veszély a magasság lehet, főleg ha úgy döntesz, hogy végigcsinálod a trekkinget, megtapasztalhatod az úgynevezett hegyibetegséget: 3000–3500 méter fölött ugyanis egyesek elkezdhetnek tüneteket érezni: étvágytalanság, légzési nehézség, fejfájás, alvászavar, fáradtság, hányás stb.

Íme négy hasznos tanács:

  • A legfontosabb szabály, hogy ne erőltesd túl magad, egyenletes tempóban emelkedj. Ideális, ha lassabban emelkedsz, mint amennyit szerinted bírnál.
  • Ne becsüld alá a tüneteket: amíg csak enyhe fejfájás van lefekvés előtt, és másnap jól érzed magad, addig nincs semmi probléma, de ha a tünetek tartósan fennmaradnak, kerüld a további magasságnyerést; gyakran egy akklimatizációs / pihenőnap bőven elég a továbbhaladáshoz. Bizonyos esetekben ajánlott néhány száz métert lejjebb menni, és ha jobban érzed magad, folytatni a felfelé haladást. Lényegében soha ne emelkedj tovább, ha rosszul érzed magad.
  • 3000 méter fölött ajánlott soha nem aludni az előző éjszakához képest 500 méternél magasabban. Őszintén szólva mi gyakran túlléptük ezt az ajánlást bármilyen probléma nélkül, mindenesetre én legfeljebb 700–800 méterre korlátoznám.
  • Igyál sok vizet. A hidratáltság fenntartása alapvető.

Vannak emellett olyan gyógyszerek, mint a Diamox (acetazolamid), amelyek segítenek megelőzni a hegyibetegséget, de őszintén szólva nincs tapasztalatom velük kapcsolatban, és nem vagyok a gyógyszerek nagy híve; szerintem jobb a testedre hallgatni, mint a gyógyszerekre hagyatkozni: akklimatizálódj nyugodtan, és ha a tünetek romlanak, menj lejjebb. Tartsd szem előtt mindenesetre, hogy a Diamox vényköteles gyógyszer, amelyet néhány trekker megelőzési céllal szed, ezért ha azon gondolkodsz, hogy használod, indulás előtt beszélj róla az orvosoddal.

Mindenesetre soha ne indulj el utasbiztosítás nélkül. (Tudomásom szerint) csak három biztosítás fedezi ezt a tevékenységet: a World Nomads, amellyel 6000 méterig biztosíthatod a trekkinget, ha extra tevékenységként hozzáadod, a True Traveller, amely az „Extreme Pack” csomag hozzáadásával 4600 m fölötti trekkingre is nyújt fedezetet, és végül a SafetyWing, amely az „Adventure Sports” csomag hozzáadásával 6000 méterig fedezi a trekkinget. Ahogy korábban mondtam, a legtöbb más biztosítás 3500 méternél megáll, némelyik még alacsonyabban.

Megjegyzés: Tekintettel a helyi túraszervezők egy részének csalárd gyakorlatára (angolul), ha valóban helikopteres mentésre lenne szükséged, fontos, hogy megpróbáld felvenni a kapcsolatot a biztosítóval, hogy az egészet ők szervezzék meg, így elkerülhetők a viták.

Végül a falvakba szállított készletek nagy részét öszvérek és jakok hordják; ezeknek az állatoknak a mozgása nem éppen kecses, ezért légy különösen óvatos, és mindig az ösvény belső oldalán maradj, hogy ne lökjenek le a völgy felé.

Öszvérkaraván.

Szállás Katmanduban

Két hetet töltöttem Katmanduban, különféle szálláshelyeket kipróbálva, először apával, aztán egyedül, miközben az indiai vízumomra vártam. Íme a tippjeim.

Gurung’s Home – Elképesztően olcsó mind a hálóterem, mind a privát szobák.

The Sparkling Turtle Backpackers Hostel – Kiváló hostel nagyon jó áron, igazán kedves személyzettel. Az egyetlen hibája az elhelyezkedése: nagyjából 3 km-re van Thamel központjától a Monkey Temple közelében, ettől eltekintve nagyon ajánlott.

Andes House – Tiszta és olcsó privát szobák Thamel kellős közepén.

Hotel Triratna – Jó szálláshely, kicsit távolabb Thamel központjától, kiváló wifi, az egyágyas szoba igazán olcsó.

Thamel Home – Kicsit drágább, mint az eddig felsoroltak, de az én mércém szerint így is megfizethető. A szobák igazán szépek, a wifi kiváló, a benne foglalt reggeli elfogadható, a személyzet határozottan barátságos és segítőkész, az elhelyezkedés pedig kiváló.

Kérdésed van? Vagy friss információid vannak? Írj nyugodtan egy kommentet, vagy keress meg az Instagramon!

Ha hasznosnak találtad ezt a cikket, fontold meg, hogy az utasbiztosításodat az oldalon található linkek egyikén keresztül kötöd meg; így támogatod a munkámat, anélkül hogy ez bármilyen plusz költséget jelentene neked. Az ilyen típusú utazáshoz ajánlott biztosítás a True Traveller, amely az „Extreme Pack” csomag hozzáadásával 4600 méter feletti trekkingre is fedezetet nyújt, vagy alternatívaként a SafetyWing az „Adventure Sports” csomag hozzáadásával, 6000 méterig terjedő fedezettel.

Adományokra / virtuális pizzára és sörre 🙂

Tetszett a cikk? Mentsd el a Pinteresten!
 





Vélemény, hozzászólás?